A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

megakadályozá. - A városház teremében, tehát az igazságszolgáltatásnak szentelt helyen, a bíró s elöljáró társai által - tehát a közrendre ügyelő tisztviselők által, - a legdurvább, legaljasabb módon támadtattam meg; a rendetlenségnek törvénytelen eljárásnak legszélső vonalára eső kihágás követtetett el. A tett maga elég gyalázó bélyeg marad a szerepeltek homlokán; azonban ha ily kihágás elnézetnék, hova fognánk jutni az istenért!? A közrend érdekében polgári kötelességet teljesíték, midőn a tárgyat mai bizottmányi ülés elébe terjesztém. Vizsgálattal a járásbeli főbíró bízatott meg. - Szeretem hinni, hogy az érdeklett kihágás legyezgetésben nem részesülend, és a gyors eljárás e tárgynak hivatalos irományok tömkelegébe temetkezését meg nem engedi.

A végeredményt legyen szabad annak idejében pár szóval megérinteni! - Szilágyi.”76

A vizsgálat eredményét azonban nem közölhette, mert a Kossuth Hírlapja december 31-én váratlanul megszűnt. Bár a rendezett tanács mielőbbi létrejöttét nem tudta előmozdítani, hiszen - ő is tudhatta, hogy - ez (1848-ban) nem a városi tanácstól, hanem döntően az ügyet intéző megyétől és a kormány gyorsaságától függött, cikkeivel azonban elősegítette a városban a rendezett tanács igényének kialakulását, mely óhaj egészen 1870-ig megvolt a köztudatban.

Szilágyi Virgilnek tehát ifjúkorában a vezetőség haragjával kellett szembenéznie, mivel azok úgy érezték, hogy „tekintélyüket” megsértette. Hogy gondolja, hogy kioktatja az elöljáróságot, mit tegyenek és mit ne - alig 24 évesen?! Ha a tanács tagjai rendelkeztek volna azokkal a képességekkel, amelyeket Szilágyi fontosnak tartott, tudhatták volna, hogy a városvezetőknek soha nem is volt igazi tekintélyük. A tekintély ugyanis nem engedelmesség, hanem „spontán tisztelet”,77 hiába volt büntetés, a lakosság az elöljárókat gyakorta nyilvánosan is sértegette.78 A tekintély a mindenki által elismert, elfogadott és erkölcsi szintre emelkedett hatalmat jelenti, ilyennel pedig nem bírnak a

76 K.H, 1848. dec. 23.

77 SARTORI, Giovanni: Demokrácia. Budapest, 1999. 102.

78 SZEREMLEI Sámuel V. 498.

70