A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BARACS RÓBERT: A reformáció Hódmezővásárhelyen

Károli Gáspár nevéhez fűződik, és Vizsolyi Biblia néven vált közismertté. Pesti Gábor a négy evangéliumot fordította magyar nyelvre, amely Bécsben jelent meg 1532-ben. Sylvester János nevéhez az Újszövetség teljes fordítása köthető.

A reformáció tanainak terjesztésében a könyvnyomtatásnak óriási szerepe volt, és a későbbi századok könyvnyomtatásának egyik legfőbb katalizátorai a protestáns egyházak lettek. Kezdetben azért volt szükség a könyvnyomtatásra, hogy elhatárolódjanak a katolikus liturgiától és dogmatikától, a későbbiekben pedig önálló teológiai nézetükkel megismertessék híveiket, segítve őket a helyes útra, mégpedig anyanyelvükön.

Az anyanyelvi prédikáció mellett az anyanyelvi éneklés elterjedése is a reformációnak köszönhető, hiszen a kezdetektől szorgalmazták azt. A Református Énekeskönyv szép számmal tartalmaz zsoltárokat és dicséreteket a reformáció-korabeli, illetve az azt közvetlenül követő időszakból.

Az oktatás fejlesztésében is óriási eredményeket ért el a reformáció, hiszen a debreceni és sárospataki iskolák a reformált vallás szellemében működtek, és működnek a mai napig is. Kifejezetten református főiskolát alapított Bethlen Gábor Gyulafehérváron.

Az oktatás egyik bevett formája volt a peregrináció, amely ösztöndíjjal külföldön tanuló diákokat jelentett, és erre addig óriási szükség volt, ameddig nem létezett magyar területen található protestáns egyetem, főiskola.

Lelki értelemben is sokat köszönhetünk a reformációnak, hiszen hozzájárult a lelkiismereti szabadság diadalához, az egyén felszabadításához, a világi elem győzelméhez.

Közvetett módon hatott a reformáció a politikára, a jogra, a családra, a közgazdaságra, a tudományokra és a művészetekre. A reformáció a fennálló rendet képes volt megvizsgálni, kritizálni, ily módon mintát adva a tudományos kutatásnak is. Szeremlei Sámuel „tiszta tudo- mány”-ként említi meg. Konkrét példaként a reformáció a társadalmi bomladozás idején (török uralom kora) megmentette a magyar lakosságot az elvadulástól, végfeloszlástól, a tömegek forrongásának és erjedésének nemesebb erőt és irányt adott. Max Weber kutatásai alap35