A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - MAKÓ IMRE: Az 1944 őszén Hódmezővásárhelyen hősi halált halt és eltemetett honvédek
A városi hatóság 1947 őszén exhumáltatta a határ különböző pontjain ideiglenesen eltemetett hősi halottakat. A lakosság bejelentései alapján az ott lakók által addig is gondozott sírokból 18 tetemet hántolták ki, a hivatalos tájékoztatás szerint 17 magyar és 1 orosz hősét. Közülük csupán 12-nek volt töb- bé-kevésbé megállapítható a személyazonossága. A temetés intézésére az egyházi vezetőkből alakult bizottság, meghívták és vendégül látták a fellelt hozzátartozókat is. November 23-án sok ezer, az egyik lap szerint 12 ezer főnyi ünneplőruhás tömeg vett részt a város főterén, az első világháborús emlékmű előtt felravatalozott hősök ünnepélyes búcsúztatásán. A sajtó arról is beszámolt, hogy a rendezők képtelenek voltak visszaszorítani a tömeget. A nép virágokkal borította el a csontváz-katonák leszögezett koporsóit, akikben most a saját halottjait is gyászolhatta. Búcsúztató beszédet Tamás Béla polgármester és Bartha Albert kisgazdapárti politikus, egykori hadügyminiszter mondott. Nem hallgathattak az ismeretlen sírokban, messze idegen földben nyugvó katonákról, a sok-sokezer orosz földben pihenő hősről sem. Az egyes halottak vallásának megfelelő, vagy - felekezeti hovatartozásukat nem ismervén - végső nyughelyükül csupán kijelölt öt temető felé tartó gyászmenetet az Andrássy és a Szentesi utcán további ezrek nézték végig; „a szemek könnyesek voltak és sokan gondoltak a maguk elvesztett hősére”. A hat ismeretlen katonából négy magyart a Kincses, egy továbbit az unitárius temetőben helyeztek végső nyugalomra, míg az orosz nemzetiségűnek mondott áldozat tetemét a görögkeleti temetőben, annak szovjet hősi parcellájában. A híradás szerint az utóbbi a Rác úton, a Tanya 205. sz. alatt eltemetett, előzőleg szintén honvédként megjelölt halott volt. Az exhumálásakor felvett jegyzőkönyvben az áll, hogy 1944. október közepén a halastóban holtan találta a tanya gazdája; kihantolásakor felszínre került az ujján lévő arany karikagyűrű, a pénztárcájában egy olvasó (rózsafüzér) és „gyári szá” szövegű nyomtatott írás, a lábán kincstári bakancs, a testén kékszínü polgári ruha volt. Az exhumáláskor felvett jegyzőkönyvekkel szemben a korábbi és az utólagos híradások, sőt a város közegészségügyi hatóságának a kihantolás menetéről intézkedő határozata szerint is a Bauer-tanya irányában, a Rác úton nem kettő, csupán egy honvéd volt eltemetve, ugyanakkor a Csomorkányi úton a 6. kilométerkőnél is volt egy ideiglenesen eltemetett honvéd. A magyar katonákat kivétel nélkül egyes sírokba temették el, a sírhantok megjelölése azonban gyakorta elmaradt, lakóik személyéről — amennyiben az ismert volt - legfeljebb a temetői nyilvántartások tanúskodhattak. A helyi szociáldemokrata pártszervezet bejelentése nyomán a városi tanács 1946. április 3-án tartott ülése kimondta, maga is szükségesnek tartja, hogy a Kincses temetőben jeltelen sírban nyugvó katonák emlékét megőrizzék és sírjukat jellel lássák el. Az eljáró tisztviselő a helyszínen megállapította, hogy a külön 347
