A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Vásárhelyi állat- és kirakodóvásárok, 1910-1960
1949 A belkereskedelmi miniszter felszólított minden várost, hogy az 1948:LII1. te. 3. §-át vizsgálja felül, és állapítsa meg, hogy a vásárok megtartása az előírt napokon történt-e meg. Hódmezővásárhely városa ismét felterjesztette kérelmét a miniszterhez, s kérte az állat- és kirakodóvásárok szombati ill. vasárnapi napokon való megtartását. A város következetes kitartását végül siker koronázta. Az 57.785/1949/1/5. sz. leiratában a minisztérium arról értesítette a várost, hogy „az eddig tartott vásárokkal megegyező módon történő kiszámítással a vásárok tartását engedélyezik szombatra és vasárnapra 1950 A jószágvásárt, mivel megkezdődött a Szabadság tér beépítése, áttelepítették a vágóhíd mellé, ahová egyetlen utca, a Klauzál utca vezetett csupán. „Az új vásártérre fel lett hajtva helyből és vidékről 235 db ló, 384 db szarvasmarha, 60 db csikó, 20 db borjú, 20 bivaly, 770 db sertés. Az új hely szerencsét hozott az eladóknak, a lovak 20%-a, szarvasmarhák 50%-a, sertések 80%-a kelt el. ”132 A kirakodóvásárok megmaradtak a régi helyükön, de megkezdődött szovjet mintára egy új vásárforma meghonosítása, amelynek célja a dolgozó tömegek életszínvonalának emelése, valamint a város és a falu kapcsolatának megerősítése. Ezeken az „ünnepi vásárokon”, a főtéren és a Népkertben felállított sátrakban árusított az Állami Áruház, a Kisker Vállalat, a Népboltok, a MÉSZÖV, a KISZÖV. Termékbemutatók (tenyészállatok, tennények, gépek) rendezésére voltak kötelezve az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A bőséges evési, ivási lehetőségek mellett, amely a vendéglátóipar feladata volt, a szórakoztatás is biztosítva volt. A szabadtéri színpadon fővárosi és szegedi színészek mellett helyi néptánccsoportok, népi zenekarok léptek fel. Volt a gyerekeknek bábszínház, körhinta, cirkusz; fiataloknak céllövészet, hajóhinta, filmvetítés. Nem maradtak ki a labdarúgó-, kézilabda-, birkózó- és ökölvívó-mérkőzések sem. A lassan átrendeződött helyzetet nehezítette az a belkereskedelmi rendelet, amely 1953-ban előírta az állatvásárterek kötelező bekerítését, hogy olyan állatok ne kerülhessenek felhajtásra, amelyeknek nincs állatorvosi engedélyük. így az állatvásártér bekerítése elodázhatatlanná vált. A jószág132 Viharsarok, 1950. jan. 15. 338
