A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Vásárhelyi állat- és kirakodóvásárok, 1910-1960
megszűnt a tarlón való legeltetés, zsákból kellett a későbbiekben a jószágot etetni. A lóvásár foglalta el a vásártér legnagyobb területét. A lovak a hosszú kocsisorokat (nem egyszer 8-10-et) képező kocsik saroglyájához voltak kötve. A kocsikon kis rúdra kötött szalmacsóvák jelezték, hogy a kocsi is eladó. Az agyonhajszolt, lónyúzók által vásárlandó lovakat a lóvásártér végében, az ún. juhszélen árulták. A lóvásártér bejáratánál szedte a tollaszsidó a tollat.20 A szarvasmarhavásár a vásártér középső részén helyezkedett el. Itt árulták az ökröket, teheneket, borjúkat. „Szegényebb ember vezette vagy hajtotta tehenét a vásárba, másoké kocsihoz kötve ment oda.”21 A jómódú gazdák béreseikkel hajtatták ki csordástul a marhákat. A híres vásárhelyi szépszarvú, kövér magyar ökröket a jól táplált, jól tejelő teheneket messze földről keresték. A disznóvásár helye a vásártér déli részén volt. Ide tanyáról kocsin szállították, a városból pedig lábon hajtották a sertéseket. „A hentes a rosszlábút figyelte a földön ülő vagy fekvő és a kocsin lévő disznók között, mely helyi fogyasztásra való.”22 A kupec a szaláminak való félkövér disznókat kereste. A juhvásár területe a sertésvásártérből lett elkülönítve. Gyapjút a lóvásártér szélén árultak a juhászok. 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 306
