A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatástörténeti évfordulók

lamint 27 felső tagozatos, 1974/75-ben 28 alsó és 20 felső tagozatos növendék látogatta az iskolát.

1977/78-ban nőtt a tanulólétszám, ezért az alsó tagozat két tanulócsoporttal, a felső tagozat egy tanulócsoportban összevontan működött. 1978/79-től már az alsó tagozatot is összevonták, így két tanulócsoportos lett az iskola. 1984-ben még két tanteremben tanítottak, később már egy terem is elegendőnek bizonyult. Amikor a törvényben meghatározott minimum alá csökkent a létszám, a felettes hatóságtól engedélyt kértek a további működésre, amit meg is kaptak azzal a feltétellel, amennyiben évközben a létszám tovább csökken, az intézményt év közben is bezárják. Erre végül 1992-ben került sor.

50 éve szűnt meg a Hódmezővásárhelyi Óvónőképző Intézet

Az ország első állami óvónőképző intézete 1892-ben Hódmezővásárhelyen nyílt meg, és negyven évig működött. A kezdeti kétéves képzési idő kevésnek bizonyult, ezért először három, majd négy évre emelték. Erre azért volt nagy szükség, mert a gyakorlattal nem rendelkező kezdő óvónőket egyből 100-120 fős csoportba helyezték. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy hallgató megszerezze a szükséges pedagógiai, pszichológiai, módszertani ismereteket, és megtanuljon hegedülni.

1945 után változott a helyzet. A nagy létszámú gyermekcsoportokat megpróbálták legalább kétfelé osztani, ezért sok óvónőre volt szükség. Megkezdték az óvónők át-, és új óvónők kiképzését. Az átképzések célja az óvodai nevelést új tartalommal megtölteni, forradalmi úton felszámolni a múltat, és a szocialista pedagógiát óvodai szinten is megteremteni. Egy év alatt több mint ezer óvónő szakmai szemléletét próbálták átformálni. 1948-ban az óvodákat is államosították. 1949-ben megalakult a minisztérium óvodai osztálya, ahol a pedagógiai tematikát Hermann Alice állította össze. 1951-ben a Nép- gazdasági Tanács határozatot hozott a nők termelésbe való bevonásáról, ezért sürgősen gondoskodni kellett a gyermekek tömeges elhelyezéséről. Egymás után épültek az óvodák, a nevelőszükségletet pedig a meglévő képzők bővítésével, és újabb képzők felállításával próbálták megoldani.

287