A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatástörténeti évfordulók
1947-ben Antal Imre tanító iskolai zenekart és énekkart szervezett, és már a novemberi énekversenyen első helyezést értek el. 1948-ban Márkus Rudolf nyugállományba vonult, és egy évre Pánczél Károly kapott megbízást, majd Domokos Lajos lett az igazgató, öt Biczó János követte. Az államosítás során ide csatolták a 4 tantermes Malom, és a 2 tantermes Holló utcai református iskolákat. 1948. szeptember 1 -jétől az egyesített intézmény neve Tarjáni Általános Iskola lett, Damjanich utcai központtal. 1962-ben Kurunczi Mihály lett az igazgató. 1965-ben a Holló utcán felépült a 8 tantermes, szertárakkal, konyhával, ebédlővel ellátott új iskola. Közben az üresen álló, életveszélyessé vált öreg vályogfalú épületet, az egykori Bika kocsmát 1977-ben lebontották. Az 1931-ben épült Klebelsberg-iskola tagintézményként működött tovább, amelyet a szülők még 1995 nyarán is kifestettek, de a tanévet már nem kezdhették meg. Jelenleg is üresen, elhagyatottan áll. 75 éve épült a Szentkirályi Elemi Népiskola Az iskola gr. Klebelsberg Kunó minisztersége alatt, 1931-ben épült államsegéllyel. A telket Lukáts László katolikus földbirtokos adományozta a szentkirályi határrészen, azzal a kikötéssel, hogy oda egy oltárfülkét is építsenek. A földbirtokos két leánytestvére is 500-500 pengőt adományozott. Az iskolát egy magaslatra építették, 7 km távolságra a várostól, és 5,5 km-re a vasútállomástól. Az épületet 1931. augusztus 31-én adták át, első tanítója Gyürki Bertalan volt, őt követte Zrínyi Győző. 1958-ban a meglévő tantermet kettéválasztották, így az alsó és a felső tagozatban zavartalanul folyhatott a tanítás. Ebben az évben került az iskolához Bokor Gyula tanító, újságíró, aki több évtizeden keresztül a környék és a város meghatározó egyénisége volt. Családja a következőket írta róla: „Kezdeményezésére az iskola szomszédságában lévő tanyát a termelőszövetkezet segítségével kultúrházzá alakították, ahol számtalan rendezvényt tartottak. [...] Nagyon szerette az egyszerű, bölcs öregeket is, magát pedig, mindig »néptanítónak« nevezte. Mindenkinek segített, a környék íródeákja volt, hivatalos iratokat, beadványokat szerkesztett. Haláláig munkatársa volt a Csongrád 285
