A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatástörténeti évfordulók

tanévben a jól felszerelt, szemléltető eszközökkel és 217 kötet könyv­vel ellátott iskolát már csak 9 tanuló látogatta. A törvény értelmében be kellett volna zárni, de az igazgató és a szülők kérésére Gál József művelődésügyi osztályvezető kivételként a létszámhatár alatti iskola működését 1981/82. tanévre engedélyezte. Az intézmény végül 1986- ig működött. A rendszerváltozás után az újjáalakult vásárhelyi cser­készcsapat vette birtokába az iskola tantermét és udvarának egy részét. 75 éve épült a Dózsa György utcai Óvoda 1931-ben épült típusterv alapján államsegéllyel, a tragikus hirtelen­séggel elhunyt Nagy Sándor földbirtokos által adományozott telken. Az építési munkálatokat a 35 pályázóból nyertesen kikerülő Vékony Pál kőművesmester vezette. Az épület elhelyezését a telek sarkában álló óriási szilfa határozta meg, amely valószínűleg a város legna­gyobb és legöregebb fája volt. A telken lévő épületet meghagyták szolgálati lakásnak. Hiába épült fel határidőre az óvoda, működéséhez a kultuszminiszter - különböző engedélyek hiányában - csak 1933- ban járult hozzá. A kiírt pályázatra 25 okleveles óvónő jelentkezett. A 29 főből álló óvodai felügyelő bizottság 18 tagja Faragó Erzsébetre, Faragó Sán­dor nyugalmazott református tanító leányára szavazott. Az óvoda 1933. április 18-án nyílt. Az ügyes, talpraesett óvónő (kiválóan hege­dült és zongorázott) ünnepélyek, teadélutánok, bálok bevételéből bő­vítette a felszerelést, csinosította az intézményt. 1934-ben férjhez ment Antal Imre állami tanítóhoz. Egy gyermekük született: a közis­mert zongoraművész és televíziós személyiség Antal Imre, aki szerint az óvoda udvara maga volt a paradicsom. Pami című könyvében így írt erről: „Az óvónői pályázat Édesanyám által való elnyerése után működésbe lépett János nagybátyám, aki a városi tanács mezőgazda- sági tanácsnoka volt. Elképzelhető, hogy milyen parkot varázsolt oda a városi kertész. Hatalmas kanadai nyárfák vették körül az udvart, a fák között csodaszép díszcserjék, a rózsaágyásokat takarosán megnyírt törpe bukszus keretezte”. A szolgálati lakást 1941-ben lebontották, helyére új épületet emeltek. Mivel a tehetséges zongorista fiú Buda­pesten tanult tovább, a család 1951-ben a fővárosba költözött. Rövid 281

Next

/
Thumbnails
Contents