A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Jeltelen sír a celebeszi börtöntábor temetőjében, márványemlékkő Sanghiban. - Egy vásárhelyi orvosházaspár tragikus története

dolgoznak a legszegényesebb körülmények között. El kell azonban ismerni, hogy az állam nem szűkkeblű ezekkel szemben sem. De kell is, hogy segítséget kapjanak, mert ezek ott dolgoznak rendesen, ahová más orvos nem jut, tehát ott, ahol a népesség a legszegényebb. Bevételük tehát nem igen van és mindent az államtól és a missziótól kapott subvencióból kell fedezniök. ”2

Mint az előadásából is kiderült, a kicsiny szigetre visszatért házaspár nem élt/élhetett nagy társasági életet, mivel mindössze 6-8 európai család volt ott található. A társasági életet azok a partik jelentették, amelyeket egymásnak adtak, illetve azok a meghívások, melyeket a szultánoktól és a rádzsáktól kaptak, akikkel igen jó viszonyt tartottak fenn. Visszatértük után többször felvetődött bennük a végleges hazatérés gondolata, de a háborús helyzet miatt féltek elindulni. Cseszkó Gyula úgy gondolta, mint orvosra itt Sanghi és Talaude szigetén van rá a legnagyobb szükség. Megerősítette elhatározásában az is, hogy később Indonéziát, Jávát, Celebeszt megszállták a japánok, és ő európai fejjel úgy gondolta, mint orvost nem fogják zaklatni, különben is a magyarokat a japánok vérrokonként tartják számon. A szigetre érkezett japánokkal, Kamurával, Azakawával, Ochival, akik kertészek, állami hivatalnokok voltak, békességben és jó viszonyban éltek, ha megbetegedtek, bizalommal fordultak a magyar doktorhoz. A békés civileket egy év múlva japán hajóhad és katonaság követte a szigeten. A parancsnokkal, Kotani hadnaggyal, szintén sikerült jó, szinte baráti kapcsolatot kialakítani.3

Később a japán flotta egyre többször kötött ki a békés szigeten, és ilyenkor lecsaptak a bombázórepülők. Cseszkó Gyula kemény küzdelmet folytatott szűkös gyógyszerkészletével az egyre szaporodó betegségek ellen. Vazelin helyett tiszta disznózsírt használt, a használt kötszereket kifőzte és újra felhasználta. Kinin nem volt, rapájamagból és más növényekből főzött házigyógyszert. Közben csónakjával elmerészkedett Manadóba, Celebesz fővárosába, hogy japán kollegáival megértesse, a kritikus helyzetben milyen nagy szüksége van kórházának gyógyszerre, és szerzett is mindig egy-egy kevés gyógyszert bete2 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1937. augusztus 5., 6., 7., 8., 10., 11.

3 Teológiai Szemle, 1958. 357-359.