A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Jeltelen sír a celebeszi börtöntábor temetőjében, márványemlékkő Sanghiban. - Egy vásárhelyi orvosházaspár tragikus története

hajú. A szőkék már nem tudják olyan könnyen elviselni, de ha bizonyos óvintézkedéseket betartanak, akkor legnagyobb részt ők is köny- nyen elviselhetik a meleget.

A párás levegő az oka annak, hogy a benszülöttek nem feketék, hanem barnák. Ez a barna szín azonban nem egyezik a fehér ember pirosas barna színével lesülés után, hanem fakóbarna. Pirospozsgás embert ott nem lehet látni. Még az európai ember se kapja ugyanazt az egészséges barna színt, mint itthon, még akkor sem, ha állandóan a napon tartózkodik, hanem egy kissé sárgásbarna, egészségtelennek látszó színt. Hogy azonban a fehér ember éppen olyan barna lehetne idővel, mint a benszülöttek, vagy akár, hogy a barna szín huzamosabb ideig megmaradna, erről szó sincs. Példa erre a családom és jómagam. Elég sokszor hallottam csalódott felkiáltásokat, mikor hazajöttem. Ejnye, én azt hittem, hogy olyan barna vagy, mint egy maláj. Én állandóan a napon tartózkodtam, de a gyermekek is, de itt egy hét alatt barnábbak lettünk, mint ott 5 év alatt. Nagyon sajnálnám, ha sok embernek csalódást okoztam volna, de nem én vagyok a hibás, hanem a nap.

A szigetvilág legnagyobbrészt igen termékeny. Annyira, hogy az ott uralkodó rablógazdálkodás sem tudja kimeríteni. Jáván, ahol a kisemberek legnagyobb része rizst termel, sohasem láttam, hogy trágyáztak volna s mégis nagyszerűen terem a rizs, pedig sok helyütt évenként kétszer is aratnak. Érdekes, hogy Közép-Jáva talaja azon a környéken, ahol én dolgoztam, mennyire hasonlít a mi réti földjeinkhez, ugyanaz a fekete agyag. Sokszor jutott eszembe a vásárhelyi föld, ha a jávai föld szaga megcsapta az orromat. Ilyenkor egészen hazai hangulat vett rajtam erőt. A többi szigeteknek legnagyobb része még nincs megművelve. Itt a buja trópusi erdők az uralkodók. Igen sok helyen még nem is járt bennük európai ember. Ezeknek az erdőségeknek nincs különösebb hasznuk, mert a fa itt, eltekintve a bútor- és épületfától, valamint az értékesebb fafajtáktól, mint pl. az ébenfa, teljesen értéktelen. A tűzifát itt az emberek úgy gyűjtik, mint ahogy mi a regényekből szoktuk olvasni. Összeszedik az elszáradt és letöredezett galy- lyakat. A főzéshez ez is elég. Sokszor láttam óriási fatörzseket, amelyeket a tenger a partra vetett, ott rohadt a parton, mert senki sem szánta el magát az elvágásra. Sokszor gondoltam az itthoni fakartel240