A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Jeltelen sír a celebeszi börtöntábor temetőjében, márványemlékkő Sanghiban. - Egy vásárhelyi orvosházaspár tragikus története

hajú. A szőkék már nem tudják olyan könnyen elviselni, de ha bizo­nyos óvintézkedéseket betartanak, akkor legnagyobb részt ők is köny- nyen elviselhetik a meleget. A párás levegő az oka annak, hogy a benszülöttek nem feketék, ha­nem barnák. Ez a barna szín azonban nem egyezik a fehér ember piro­sas barna színével lesülés után, hanem fakóbarna. Pirospozsgás em­bert ott nem lehet látni. Még az európai ember se kapja ugyanazt az egészséges barna színt, mint itthon, még akkor sem, ha állandóan a napon tartózkodik, hanem egy kissé sárgásbarna, egészségtelennek látszó színt. Hogy azonban a fehér ember éppen olyan barna lehetne idővel, mint a benszülöttek, vagy akár, hogy a barna szín huzamosabb ideig megmaradna, erről szó sincs. Példa erre a családom és jóma­gam. Elég sokszor hallottam csalódott felkiáltásokat, mikor hazajöt­tem. Ejnye, én azt hittem, hogy olyan barna vagy, mint egy maláj. Én állandóan a napon tartózkodtam, de a gyermekek is, de itt egy hét alatt barnábbak lettünk, mint ott 5 év alatt. Nagyon sajnálnám, ha sok embernek csalódást okoztam volna, de nem én vagyok a hibás, hanem a nap. A szigetvilág legnagyobbrészt igen termékeny. Annyira, hogy az ott uralkodó rablógazdálkodás sem tudja kimeríteni. Jáván, ahol a kis­emberek legnagyobb része rizst termel, sohasem láttam, hogy trágyáz­tak volna s mégis nagyszerűen terem a rizs, pedig sok helyütt évenként kétszer is aratnak. Érdekes, hogy Közép-Jáva talaja azon a környéken, ahol én dolgoztam, mennyire hasonlít a mi réti földjeinkhez, ugyanaz a fekete agyag. Sokszor jutott eszembe a vásárhelyi föld, ha a jávai föld szaga megcsapta az orromat. Ilyenkor egészen hazai hangulat vett rajtam erőt. A többi szigeteknek legnagyobb része még nincs megművelve. Itt a buja trópusi erdők az uralkodók. Igen sok helyen még nem is járt bennük európai ember. Ezeknek az erdőségeknek nincs különösebb hasznuk, mert a fa itt, eltekintve a bútor- és épület­fától, valamint az értékesebb fafajtáktól, mint pl. az ébenfa, teljesen értéktelen. A tűzifát itt az emberek úgy gyűjtik, mint ahogy mi a regé­nyekből szoktuk olvasni. Összeszedik az elszáradt és letöredezett galy- lyakat. A főzéshez ez is elég. Sokszor láttam óriási fatörzseket, ame­lyeket a tenger a partra vetett, ott rohadt a parton, mert senki sem szánta el magát az elvágásra. Sokszor gondoltam az itthoni fakartel­240

Next

/
Thumbnails
Contents