A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Hunyadi János vásárhelyi kapcsolata

évi kenyere volt a tét. A jobbágyok mégis az addig aratásra használt kaszát kiegyenesítették, a betakarítást az asszonyokra, öregekre hagyták, és a toborzó után indultak.

Kizártnak tartjuk, hogy olyan, Hunyadi birtokába tartozó mezővárosból, amely a Dél-Tiszántúl legnépesebb települése volt, ne vettek volna részt a fölkelésben. Ha nem önként tették, a földesúr elrendelésére kellett volna, de hisszük, hogy Kapisztrán gyújtó szavai, a személyiségéből sugárzó erő, vagy a haza hívó jele egyedül is elegendőnek bizonyult.

Teke Zsuzsa szerint is a keresztes fölkelők „...parasztok, kézművesek, szegény emberek, falusi papok, deákok...” voltak, ahogy a ferencesek jellemezték őket.* 19 Miért mentek eleink Hunyadi és Kapisztrán hívására a török ellen?

„A kor parasztsága a hazán egyelőre még csak saját portáját, saját faluját értette, és a haza veszedelme számára csak akkor tudatosult, ha saját házát, családját látta végveszélyben. Ezért volt a Délvidéken nagyobb foganatja Kapisztrán prédikációinak, mert itt a felkelők nemcsak a keresztény vallásért, de saját falujukért is vállalták a harcot” - fogalmazta Teke Zsuzsa.20 Az bizonyos, és erre rendkívül büszkék vagyunk, hogy a paraszti öntudat - amely a földet anyaföldként, sőt a még mindig emlegetett pogány kori Földanyaként tisztelte, a nagycsaládi élettel együtt - ekkor szilárdult meg és vált öntudatos hazaszeretetté.

Antonius de Bonfinis, Mátyás király krónikása írta: „A sereg ezúttal is Szegeden gyűlt össze, és itt tartózkodott június 9. és 12. között Hunyadi is. Innen indult Nándorfehérvár alá 1456. júniusának közepén. Az ütközet zaja - így beszélik - Szegedig elhallatszott.”21

Teke Zsuzsa szerint „Kapisztrán hívására július 7-14. között mintegy 18 ezer keresztes gyűlt össze Szalánkeménnél. Folyvást özönlötvérbe, amelynek szövete beitta és rozsdafoltra emlékeztető árnyalatával hosszú ideig megtartotta a vasban gazdag vörösvértest színét.

19 TEKE Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest, 1980. 208-209.

20 Uo. 209.

21 PETROVICS István i. m. 441.

21