A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - KORODY-PAKU ISTVÁN: Szüleim Vásárhely egészségügyében

Kétéves amerikai tartózkodás után apám azt a hírt kapta Vásárhelyről, hogy édesanyja halálán van. Hogy ez rémhír volt-e, vagy sem (1963-ban, 80 éves korában hunyt el), nem lehetett eldönteni. Apám hajóra szállt, és 1939 ominózus szeptemberének 2. napján, Hamburgban ismét Európa földjére lépett. Tehát

Lengyelország lerohanásának híre a hajón érhette. Miután Vásárhelyre ért, és édesanyja helyzete stabilizálódott, kétségbeesett offenzívát indított az Amerikába való visszatérés érdekében.

A hagyatékban hat olyan levelet találtam, amely mind az amerikai hatóságoktól érkezett a visszatérés engedélyezésének ügyében, és az azzal kapcsolatos határidők meghosszabbításait tartalmazzák. A helyzetet legjobban édesapám német nyelvű drámai levele világítja meg - végső esetben a svájci konzulátushoz fordult segítségért -, amelynek indigós másolatából idézek: „1937. november 7-én vándoroltam ki az Egyesült Államokba, ahonnan két év eltelte után tértem haza, hogy beteg édesanyámat meglátogathassam. Itthon csak rövid ideig akartam maradni, ennek megfelelően a visszatérési engedélyt, melynek száma 125 2722, meg is kaptam. Időközben azonban kitört a háború és visszatérésemet a helyi hatóságok nem engedélyezték, ezért aztán visszatérési engedélyemet háromszor is meg kellett hosszabbítani, melyet Washingtonból minden alkalommal el is intéztek. Az utolsó meghosszabítás február 14-én [1942] lejár, de visszatérésem az Amerika és Magyarország között fennálló háborús állapot miatt lehetetlenné vált, ezért arra kérem a tisztelt konzulátust, hogy kérelmemet Washingtonba a kivándorló és állampolgárosító hatósághoz továbbítani szíveskedjék, hangsúlyozva abbeli akaratomat, hogy visszatérhessek az Egyesült Államokba, annál is inkább, mert nem önhibámból nem térhetek oda vissza.”

211