A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: „Nem érdemes termelni, mert úgyis elvöszik”. Beszolgáltatás 1945 és 1956 között

cializmusba. Csakis így történhetett meg, hogy a vezetőség nem figyelt fel a termelőszövetkezetben megnyilvánuló ellenséges hangokra, a munkafegyelem lazulására, arra, hogy egyes tagok soha nem látták helyesnek a párt és kormány határozatait.

F. J. kulák attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a termelőszövetkezetbe, előre megfontolt szándékkal napról-napra tudatosan készítette elő a legkülönbözőbb rongálásokat. A szövetkezeti tagok nem tudták, hogy kulák, de ösztönösen érezték, hogy nem becsületes dolgozó. így beszéltek róla : Ehol jön e a fényes csizmás János gazda a dolgozó paraszt képében. F. J. apjának 27 kát. hold jóminőségű földje volt a székkutasi határban. Apja testvére több mint 100 kát. hold földet mondhatott magáénak. F. J. tehát jólétben nőtt fel, soha nem nélkülözött. Mikor megnősült, feleségül vette egy 110 holdas gazda leányát. Ettől kezdve Hódmezővásárhelyen lakott gangos kulákházban. Összes dolga csupán az volt, hogy naponta befogta két parádés lovát féderes kocsijába és kikocsikázott birtokára, és hajcsároskodott a napszámosok felett.

1950 januárjában belépett a székkutasi Petőfi Tsz-be és elhatározta, hogy kulák rokonainak megbízását végrehajtja. A termelőszövetkezet tagjai hamar napirendre tértek afelett, hogy F. J. kulák tagjaik sorába lépett. Nem is gondoltak arra, hogy szemmel tartsák, figyeljék, hogy mit csinál. A növénytermesztőknél kapott munkát. Sűrűn elmaradt a munkából arra hivatkozva, hogy beteges és sokat kell pihennie. A jóhiszemű tagok ebben nem láttak semmi kivetni valót. Miután ez a ,, betegség” igen gyakran gyötörte, mondogatni kezdték neki menjen orvoshoz. F. J. -nek azonban esze ágában sem volt orvoshoz menni, csupán időt akart nyerni arra, hogy alaposan körülnézhessen a szövetkezetben, hol milyen kárt tud okozni. Amikor a nyáron látta, hogy a súlyos aszálykár miatt kevesebb lesz a termés, azt kérte a vezetőségtől, hogy helyezzék őt olyan beosztásba, melyet gyenge egészségi állapota mellett is el tud látni. A vezetőség megbízta avval, hogy legyen éjjeliőr, vigyázzon a szövetkezet állatállományára apósa egykori tanyájában, ami időközben tagosítás után a szövetkezeté lett. F. J. örömmel újságolta Székkutason az egyik kulák feleségének. „Mostmár boldog lehet Juliska mi vigyázunk arra, hogy régi tanyát ne rombolhassák le

193