A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: „Nem érdemes termelni, mert úgyis elvöszik”. Beszolgáltatás 1945 és 1956 között
tett talaj munkadíj, a természetben lerótt cséplési és őrlési díj, valamint az állami vállalatok által felvásárolt terménymennyiség. A parasztság jövedelemadója Birtok aranykorona-ért. 1949 1951 1952 20 24 48 76 50 109 133 533 100 272 1.444 2.169 150 669 1.840 2.665 200 908 2.316 3.266 250 1.548 3.536 4.586 300 3.120 6.344 8.322 350 3.550 6.985 9.061 500 5.416 11.408 14.433 600 7.152 14.684 17.909 A gazdasági prés a kötelezettségeit teljesíteni igyekvő parasztságnak minden tartalékát felemésztette. Ha az adóalany nem bírta tovább az embertelen beadási kötelezettségének teljesítését, és aláírta a termelő- szövetkezetbe való felvételi kérelmét, vagy ipari munkás lévén mező- gazdasági ingatlanát felajánlotta megvételre az államnak, ezáltal mentesült a jövedelemadó fizetése alól. 1949 és 1953 között az egyéni gazdaságok földterülete 11,1 millió kát. holdról 6,5 millió kát. holdra, ezen belül a szántóföldterület 9,2 millió kát. holdról 5,4 millió kát. holdra csökkent. 1952-ben az összes termelési érték 50%-át tették áruvá, miközben kevesebbet termeltek, mint 1938-ban. Háztartási és gazdasági szükségletek kielégítésére relatíve és abszolút értelemben is egyre kevesebb maradt. A termelt áru 65-70%-át messze az érték alatti áron voltak kénytelenek értékesíteni, szabadpiacra csupán 25- 30%-a jutott, ahol már az értékarányos, a hiány által felnövelt árat kapták ugyan, de ez a bevétel maradék nélkül eltűnt a forintban fizetendő jövedelemadóban. 183
