A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: „Nem érdemes termelni, mert úgyis elvöszik”. Beszolgáltatás 1945 és 1956 között
A beszolgáltatási rendszer nem változott. Továbbra is maradt a földadó mint bázis, amelyet a szántóterület szerint meghatározott kulccsal szoroztak fel, ahol a kulcs a kulákhatárnál jelentősen megemelkedett. A kulákok elleni intézkedések egyre közelítettek a likvidációs célhoz. Óriási mértékben megnőtt a külön beadásként követelt zsírbeszolgáltatás. A kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 0,60-1,60 kg sertésbeszolgáltatást írtak elő. Egy 30 holdas gazdaság esetén egy darab 200 kg-os, 50 holdas gazdaság esetén három darab 220 kg-os sertést kellett leadni hatósági áron. Ez a kötelezettség, ha mást nem is, csak a sertések takarmányfelhasználását vesszük alapul, jelentős terhet jelentett. Kulákok sertéshizlalási kötelezettségének holdankénti takarmányszükséglete (kg) Földterület 11 aranyko15 aranyko20 aranyko(kh) ronás ronás ronás 25-3055 74 30-3555 74 35-40 49 66 88 40-50 49 66 88 50-80 57 77 103 80 felett 65 88 118 Mindenkit sújtott a terménybeszolgáltatási teher általános kötelezettség címén történt, 15%-al való megemelése. Kidolgozták ún. tsz- kulcsot, amely alapján a tsz - hasonlóan az 1-5 holdon gazdálkodó parasztokhoz - a földadó kiegyenlítésével a beszolgáltatási kötelezettségét letudta. A jobb helyzetű tsz-eknél az 5-6 holdon gazdálkodó parasztok minimális szorzókulcsát alkalmazták. A kulákhatár egyre bővült. A természetes reakcióként jelentkező földeladások ellenére sem csökkent a kulákok létszáma, nem csökkenhetett az adóalap. A beszolgáltatási kötelezettség teljesítésére az állam minden erejét mozgósította. 164
