A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Hunyadi János vásárhelyi kapcsolata

zékai elidegenítése ellen [...] kinek e javak egy idő óta sajátját képezték, ténylegesen birtokában is voltak...”.3

Hunyadi János 1448-ban Pesten, az „ország nagyjai” előtt elpanaszolta: „...a kérdéses fekvőségünket még Zsigmond kegyéből kapta és bírja teljes joggal...”.4 Március 3-án elrendelték, hogy Hunyadi János kormányzót és fiait a hód-vásárhelyi uradalomba „visszaigtassák”.5

Hunyadit, aki a kormánytól egy darabig visszavonult, a hód-vásárhelyi uradalom birtoklásától „elütötték”, és az 1455. április 24-én a két Bothos-lány és férjeik birtokába került.6 1456. május 12-én V. László király Hunyadi Jánosnak visszaadta hód-vásárhelyi birtokát.7

Az 1445-ös a szerencsétlen várnai csata után Hunyadira bízták az ország kormányzóságát, és megkapta a Hód-Vásárhely körüli nagy kiterjedésű területet. Blazovich László újabb kutatási eredményei alapján 1446-ban a két legfejlettebb, területileg is összeolvadó község, Hód és Vásárhely Hunyadi János kormányzósága idején megkapta az oppidum, vagyis mezővárosi rangot.8 Megindult a fejlődése.

3 SZEREMLEI 1901. 140.

4 Uo. 142.

5 Uo. 144-145.

6 Uo. 148.

7 Uo. 156-159.

8 BLAZOVICH László: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban = Délalföldi évszázadok. 9. kötet. Szeged, 1996. 136. („Amint az a Szekcsői Hercegek 1446-ban kelt okleveléből kitűnik, Hód-Vásárhely itt jelenik meg először oppidumként.”); Hódmezővásárhely történeti kronológiája (a továbbiakban Htkr.). Összeáll. SZABÓ Gábor, BORÚS Gábor, KŐSZEGFALVI Ferenc. Szeged, 2003. 23. (1446. aug. 1.)

14