A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

helyütt érezte úgy, hogy olvasás közben a monográfiaszerző megállapítása, összegező értékelése a „legmagasabb fokú szellemi gyönyörűséget okozza”. Csak sajnálhatjuk, hogy Grezsa Németh- tanulmányainak további köteteit (1985, 1990) már nem érhette meg. A szóban forgó mű méltatásának sajátszerü Láng Istváni megjelenítése: „Grezsa Feri könyvének a megbecsülését pedig mi sem igazolja jobban, hogy már diák-puska is lett belőle. Nem is árt nekik, ha megismerkednek alaposan az Égető Eszterről szóló elemzésekkel. Feritől lehet tanulni!” (1980. május 1.). Grezsa Ferenc igazgató úr - milyen érdekes - hasonlóképp vélekedett Láng Istvánról.

4. Néhány esztendei tanárkodást (Csurgó, Kisújszállás, Hódmezővásárhely) megszakítva, igényt formáltak az ő szolgálatára is a haza „védelmében”. Feltűnő módon a frontszolgálat hónapjairól soha nem beszélt, nem úgy arról a három évről, amit hadifogságban töltött.

Ismeretes, hogy a szovjet hatalom vezetői szemszögéből minden nemzeti, társadalmi probléma megoldása csak vagonkérdés volt. Egy ilyen tehervonat Láng Istvánt a Baltikumba, pontosabban Észtországba (elnézést: az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságba) vitte. Ellenkező irányból, Szibériába tartva hasonló transzportok közlekedtek, észt férfiakkal zsúfoltan. Itt és így találkozott először a lenini nemzetiségi politika sztálini realizálódásával. Kevésbé ismeretes, hogy a hazai koalíciós választási küzdelmek hullámai a fogolytáborokat is elérték. Az 1945. vagy az 1947. évi választásokról lehetett szó, a hadifoglyok között a Magyar Kommunista Párt agitátorai jelentek meg, hogy vok- sokat gyűjtsenek itthoni párttársaik győzelemre segítéséhez. Ők azonban azoknak tekintették magukat, amik valójában voltak: foglyoknak, s mint ilyenek, nem rendelkeznek szabad akaratukkal. Mire hazajöhetett, már végbement a politikai fordulat: megszűntek a pártok, kezdődtek az egysíkú népfront-szavazások. „Úgy halok meg - mondta nem egy alkalommal -, hogy nem volt módom igazi, demokratikus választáson, szavazáson részt vennem”. Úgy halt meg.

A fogságban töltendő napokat és éveket - a maguk módján - azért igyekeztek elviselhetővé tenni. Mi sem természetesebb Láng István és a magafajta társai esetében: irodalommal. Tálasi István akadémikus, jeles etnográfus volt 1979-ben a Bethlen gimnázium vendé170