A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

dalmi osztályok közötti érdekellentétekből szükségszerűen fakadó küzdelem) azért találták ki, hogy akiknek sem szakképzettségük, sem műveltségük, sem tehetségük nincs, azok „mégiscsak jelesei lehessenek a jövő építésének anélkül, hogy különösebben megszakadnának a munkában” (1980. december 17.). Az internacionalizmust - némileg sarkítva - úgy értelmezte, amilyennek abban a korban tűnt: népeket, nemzeti hovatartozástól függetlenül egyéneket és csoportokat közös cselekvésre indító elvként. A fogalom leglényege - meglátása szerint - a nemzeti hovatartozás háttérbe szorítása, leértékelése az éppen aktuális közösség (itt: proletariátus) ellenében. Nem tudott az internacionalizmus és a „magyarság-gyalázás” közé egyenlőségjelet tenni, következésképp szerinte olyan tanárokra volna szükség, kiknek felfogásában az „internacionalizmus egyetlen lehetséges alapja az egyes népek igazságának a tiszteletben tartása” (1980. május 1.). A rendszerváltozás után jelent meg róla az a jól hangzó megállapítás, miszerint az 1950-es évek elején azért végezte volna el a matematika szakot, hogy „menekvést biztosítson magának” az egyre inkább „átpolitizált, sematikussá tett irodalomtanítástól” (2002). A matematika szakot, amolyan szellemi tornaként, valóban elvégezte, államvizsgát azonban nem tett. Következésképp nem is tanította a mennyiségtan tudományát. Az irodalmat viszont - legjobb tudása szerint megtisztítva annak aktuálpolitikai tartalmától, sematizmusától - oktatta középiskolásoknak, szakfelügyelőként hasonlóra inspirálta tanártársait. Amíg tehette.

Ha már az irodalomtanár Láng Istvánról van szó, nem mehetünk el szó nélkül olvasási metódusa, szokása mellett. Azt valahányan tudtuk - már akiket érdekelt személye és életvitele -, hogy nem tartozott a gyorsan olvasó, amolyan könyvfaló emberek közé. Az ő esetében egy-egy irodalmi alkotás vagy szakmai munka elolvasása legkevesebb fél esztendőt igényelt. Egyik levelében fény derül mindennek nyitjára. 1979-ben jelent meg Grezsa Ferenc Németh László-triászának első kötete (Németh László vásárhelyi korszaka). „Feri könyvét elkezdtem olvasni - írta 1979. november 12-én -. De hát mindig meg kell állni olvasás közben, és levenni a polcról egy-egy Németh László kötetet, így aztán körülbelül ez a menet: egy Grezsa-fejezet, egy Németh László-dráma”. Hatvan éven jócskán túl - írja - már ráér ilyen tempóra az ember (mintha korábban nem így olvasott volna!). Nem egy

169