A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: „Letörtük a burzsoát” Ügyészségi vádindítvány a Tanácsköztársaság hódmezővásárhelyi vezetői és közegei ellen

kapott annak elnöke, a nemzetőrség parancsnoka, Arany János városi számvevő is. A történelmi kép teljességéhez tartozik, hogy általában a polgári középosztály is sietett támogatásáról biztosítani az új rendet, amelytől egyedül lehetett remélni az ország területi integritásának fegyveres megvédését.

Az április 7-én Vásárhelyen is megtartott a tanácsválasztáson a szocialista párt, illetve az egyes szakszervezeti csoportok jelöltjeiből megválasztották a Földműves-, Munkás-, és Katonatanácsot. A város lélekszáma alapján itt 124 tagból álló testület 23 fős intézőbizottságot alakított, amelyben a „proletárszempontból megbízhatatlan” Arany Jánostól megvált Direktórium tagjai hivatalból foglaltak helyet.

A Direktórium a Forradalmi Kormányzótanács rendeletéit hajtotta végre, és a legteljesebb egyetértésben kellett működnie a belügyi népbiztossal. Tagjai kétségkívül magukénak vallották a Tanácsköztársaság célkitűzéseit, azonban - miként azt utóbb a polgárság is elismerte - lehetőségükhöz mérten általában tompítani igyekeztek a szigorú központi rendelkezések élét. A lakások „kommunizálásának” kíméletes végrehajtása kapcsán később például azt jegyezhette meg a sajtó, hogy „mintha ide csak véghullámai érkeztek volna a világfelforgatás- nak”.3 Vásárhelyen a Tanácsköztársaság mindössze 37 napot ért meg, így elegendő idő sem állhatott rendelkezésre a radikális intézkedések végrehajtásához. Az egyik legfontosabb belső feladatnak tekintett szocializálás, a termelőeszközök - a gyárak, üzemek és az úri nagybirtok - társadalmi (lényegében állami) tulajdonba vétele is jóformán a leltárak elkészítéséig jutott el, s lényegében nem háborította meg a magántulajdont. A Tanácsköztársaság kiemelten fontosnak tartotta a munkásság életkörülményeinek azonnali javítását, amely a termelés adott lehetőségei mellett inkább csak a meglévő javak differenciáltabb, a vagyonos osztály rovására történő elosztására szorítkozhatott. A Vásárhelyen is végrehajtott szociális és kulturális intézkedések jelentőségét azonban többnyire a proletárhatalom összeomlását követően sem kérdőjelezték meg.4

3 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRU), 1919. szept. 2.

4 A helyi eseményekre és intézkedésekre ld.: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1917-1919. Szerk., a

63