A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Az arzénes gyilkossági per

tatódott: „Alig tud mozogni Mari néni s a napokban mégis vonatra ült, hogy elutazzék Szegedre, s a belvárosi temetőben meglátogasson egy sírt, melyben régen elhalt, legkedvesebb lánya pihen. Veje és egyik unokája kísérte el a temetőbe a betegesen elhájasodott, mankós öreg asszonyt. Jáger Mari lerogyott az igénytelen sírhalomhoz, ahol Erzsébet leánya nyugszik és csaknem egy óra hosszáig zokogott keservesen, hangosan. Azután enni kért”. Ekkor ment hozzá és beszélgetett vele egy névtelenül maradt újságíró. Márit idézzük: „Nagyon sokat össze- hazudoztak rólam, nagy pocskot tettek velem... Most csak azért jöttem át, hogy még egyszer lássam a boldogult kislányom sírját... Gyerekszülésben halt meg az én kezeim közt... Hogy nem halok én még meg? Értek én ahhoz Uram-teremtőm, elég is volt már. Nagyon dagadtak a lábaim, túlsók már a háj a szívemen. Csak ne kínlódjak soká. Ha most hazamék, azt se bánom, ha nem ébredek föl többet. Tiszta a lelkiösmeretem. Most már bevallhatnám, hogy bűnös voltam, mérgeztem, most már mindegy volna. De ha sohase voltam bűnös! Ennek az Isten a tudója!”

Elbeszéli, hogy nem él nyugodtan, máig zaklatják: „Orvosságért jönnek hozzám mindég. Nemcsak magamszőrű parasztok, hanem úriasszonyok is... Tudják azt nemcsak Vásárhelyen, hanem nagyföldön erre, hogy nagyon jó gyógyítósasszony voltam én. Mert az voltam. Tudtam én a füvek, virágok titkát, jobban mint az orvosok, jobban mint Mészáros, a csorvási csudadoktor. Azért gyónnék hozzám most is, mert tudják, hogy nem mérgeztem én, hanem gyógyítottam. De hiába gyónnék! Mert én kikergetem őket. Szóba se állok velük, nem koméndálok senkinek orvosságot”.

Mint az már a per során érzékelhető volt, Jáger Mári bizonyíthatóan maga talán nem is mérgezett, csak a mérget szolgáltatta ki gyilkos tanácsaival együtt, hogy miként és mibe keverve adják be hozzátartozóiknak. A továbbiakban az újságíró a kuruzslásáról faggatta. Mári erről többek között ezeket mondta: „Én nem vagyok nem voltam az soha! Az a kuruzsló, aki pénzért gyógyít. De én nem fogadtam el pénzt a gyógyításért. Nem mondom, ha valakit meggyógyítottam, hát az, ha tehetős volt, adott egy malacot, káposztát, aprójószágot... Hanem pénzt nem is fogadtam el”. A riporter kérdése kapcsán így szólt gyilkos társairól: „Csak azt tudom, hogy engem azok mártottak bele a

57