A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - KR1STÓ MÁRIA: Hódmezővásárhelyi felekezeti arányok 1828 és 1890 között

13,53%-ban, míg Vásárhelyen 73,2%-ban éltek reformátusok. Nem véletlenül mondták városunkra, hogy ez a „második kálvinista Róma”. Ugyanakkor az izraelita hányadot tekintve Vásárhely nem igazán mutat példát, mivel Magyarországon 2,80%-ban, míg Vásárhelyen 1,9%- ban éltek izraeliták; ennek ellenére helyi viszonylatban hitközségük kezdett megszilárdulni. A görögkeletiek magyarországi viszonylatban 17,88%-ot, a vásárhelyiben csupán 2,8%-ot képviseltek, vagyis elenyésző hányadát képezte a helyi közösség a magyarországi görögkeleti egyháznak. Az evangélikusok aránya az országos és a helyi arányok alapján is csekélynek tekinthető (Magyarországon 7,64%, Hódmezővásárhelyen 2,3%). Vásárhely esetében nem tüntették fel az unitáriusok és a görög katolikusok számát, ugyanis ez utóbbi felekezetnek itt nem voltak képviselői, az unitáriusok pedig csak 1877-ben alkottak hitközséget. Országos viszonylatban azonban a görög katolikusok a lakosság 10,35%-át, az unitáriusok csupán 0,35%-át jelentették.

1848-tól kezdődően érdekes változás figyelhető meg Vásárhely életében a felekezeti arányok területén: egyrészt növekedett a római katolikusok aránya, másrészt a reformátusoké csökkent. Ennek oka kettős. Az 1848/49. évi szabadságharc bukása után véres megtorlás következett, amely nem kerülte el Vásárhely lakosságát sem. Az osztrákok igyekeztek uralmukkal együtt vallásukat is kiterjeszteni. Minden hitközösség működését ellenőrzésük alá próbálták vonni. 1852- ben azonban a katolikus papságnak megengedték, hogy egyházi ügyeik tárgyalását nem kell kérvényezniük, anélkül is bármikor tarthatnak gyűlést. Ám a protestánsok helyzete a Bach-korszakban igen nehéz volt. Az egyházi ügyeiket intéző presbiteri és esperesi gyűléseken mindig jelen kellett lennie a világi kormánybiztosnak, s a jegyzőkönyveket is mindig fel kellett küldeniük a hatóságokhoz. Ezeket a feltételeket a katolikusoktól nem követelték meg.19 Másrészt a római katolikus hívők számának gyarapodását az is elősegíthette, hogy 1848-tól a paraszt saját nevére írathatta a birtokot, önálló gazdává válhatott, saját gazdaságot alakíthatott ki. így érdeke fűződött ennek megtartására, esetleges növelésére. Hogy a birtok elaprózódását meggátolják, a családokban egyre kevesebb gyermek született. Ugyanez volt tapasztalha1' ZSILINSZKY: i. m. III. rész Hatodik időszak VIII. fejezet 338-352.

25