A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története

Petrecz ezt is sokallta, természetesen fellebbezéssel élt. Az újra kiírt helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy a víz csak abban az esetben jutna a társaság csatornájába, ha a kút megtelne, erre azonban, az elmúlt években egyszer se volt példa. A társulat képviselője azzal érvelt, hogy amennyiben megtelne Petrecz János kútjának medre, kénytelen lesz a társulat felé bejelentéssel élni, és bele fogja ereszteni a vizet a társulat csatornájába. Mivel a társulat vízmüveibe ingyen semmiféle vizet nem köteles befogadni, még akkor sem, ha az csak időszakosan történik, hajlandónak mutatkozott a térítési díjat 5 koronára leszállítani, mely összeget Petrecz János elfogadott.

1903-ban:- Az ún. Bandula-kutat a Ferencz József sugárút és a Pálffy u. sarkán Szabó Pál fúrta, 238 m mélyről percenként 981 1 víz jött fel;- A Károlyi és Wlassich (ma Vöröskereszt u.) utcák sarkán lévő, 249 m mély, és percenként 75 1 teljesítményű kutat Almási Sándor fúrta;- A Kistópart, Bálint és Bajza utcák találkozásánál, ahol a házak nagy része még náddal fedett volt, tűzrendészed szempontok is indokolták a lakosság adakozásából készült artézi kút létrehozását. A 220 m mély, és percenként 1001 vizet adó kutat Prónay kútfúrómester fúrta.- A Rárósi és Pásztor utcák találkozásánál 226 m mély, és percenként 100 1 teljesítményű artézi kút fúratott;- Az Óvónőképző Intézet udvarán készült második artézi kutat, melynek mélysége 240 m, teljesítménye 62 1/perc volt, Baráth Ferenc fúrta;- A Dáni, Csiga és Garai utcák találkozásánál Banga Sándor által fúrt, 232 m mély artézi kút 66 1 vizet adott percenként. A svájci származású sarki vegyeskereskedő, Rossier nevén ismert kút ügyében Orovecz János törvényhatósági bizottsági tag 1905-ben azt kérte a várostól, hogy „a Dáni utcai ártézi kúthoz sürgősen készítsenek egy medencét, mivel máskülönben a kút vízfelvezető csöve az elromlás veszedelmének van kitéve...”.41 Az évek múltak, és a kitartás eredményt hozott: a kút köré medence épült. 1937-ben Karasz Péter 220 aláíró támogatásával kérte a kút újrafúrását, „mivel a kút percenként már csak 1 és Vi liter vizet adott”.42 Később a kút vize teljesen elapadt, helyét autóparkolóként használták. Zsigmondy Béla születésének 155. évfordulója alkalmából avatták újra a díszkutat.

A városban gombamód szaporodtak az artézi kutak. A külterületen lévő, igen nagyszámú kút mellett a város belterületén 34 db-ot tartottak nyilván ebben az időben. Ezeknek a kutaknak a vízhozama jelentős részben elfecsére41 CSML HL Tan. ir. Orovecz János levele.

42 CSML HL Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai, 1937. Karasz Péter levele.

241