A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története
zással, hogy később a kút külső alakításához szükséges anyagot olcsóbban beszerzik, ez ügyben tárgyalások is folytak, de a magas árak miatt eredménytelenül értek véget. Végül a kút felépítménye Bélák János városi főmérnök tervei alapján valósult meg, mely szerint a négyszögletű medence kemény kőből négy beugróval készül, ahol a korsók vasrácsra lesznek elhelyezhetők a víz alá, mely négy női főből fog kifolyni. A vízfolyás felett lámpa kerül elhelyezésre. A polgármester választása a váci kőmintára esett. Aprily János és Steinberg Adolf kőfaragók 960 forintért, 6 heti határidővel vállalták el a munkát, azzal a feltétellel, ha:- a medence felállítását a város külön megfizeti;- ragaszkodtak ahhoz, hogy a női fejek helyett oroszlánfejek készüljenek, melynek darabjáért 90 forintot számítanak.24 1880. december 11-én az artézi kút kőoszlopára a megrendelt világító lámpa is felszerelésre került, melyet a városi udvaros kezelt. „Az ártézi kút- nál éjjel-nappal oly nagy a vizet hordók összecsoportosulása, hogy ott a rendet fenntartani igen nehéz” - írta jelentésében a rendőrkapitány.25 A kút elkészültével részlegesen megoldódott a város egyik legnagyobb gondja, a jó minőségű ivóvizet adó artézi kút hiánya. A város egyetlen artézi kútja óriási forgalmat bonyolított le. A lakosok százai hordták éjjel-nappal a vizet. Esős, havas időben „a kút csaknem hozzáférhetetlen volt. Jó ivóvizű kútjaink kevesek, a közönség megkívánja, hogy ezekhez járható utat tétessenek vagy pedig járdával legyenek ellátva”.26 Mindenki előtt világossá vált, hogy új kutak kellenek, mert tiszta, jó minőségű ivóvizet a régi kutak nem tudnak biztosítani. Ezek a régi kutak különben is az állandó viszálykodás forrásai voltak. A nyitott kutakba dobott szemét, dög nem egy esetben okozott tettlegességig fajuló nézeteltéréseket, sőt emberhalált is. Ezért az 1880-as években a hatóság utasítására megkezdődött a kutaknak a lefedése, valamint a több víz nyerése céljából szivattyúval szerelték fel a kanálisparti Hattyas-kutat (a Pálffy és Szerencse utca találkozásánál), Csúcsban (a mai Rákóczi utcában) a Káka-kutat és a Tarjánban lévő Baranyi-kutat. Nagy gondot jelentett a meglévő kutak lassú de biztos pusztulása, pl. a Korcsik-kút több helyen is beomlott, s 1884-ben végleg betemető- dött. A polgármester - látva az artézi kutak hiányát és azt, hogy az ásott kutaknak a vize számtalan betegségnek forrása - az 1882. januári közgyűlésen 24 CSML HL Tan. ir. II. 2171/ 1880. Steinberg Adolf kőfaragóval kötött szerződés. 25 CSML HL Tan. ir. Rendőrkapitányi jelentés, 1882. jan. 25. 26 Vásárhelyi Közlöny, 1882. márc. 17. 232
