A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

osztrák uralkodóház ügye nem volt központi kérdés számára. Ez valószínű abból a szemléletből fakadhatott, amit református egyházától kapott; s amit a szülői házban, a kálvinista iskolákban az elemitől az egyetemi abszolutóriumig oltottak bele. A reformáció szellemisége, a protestantizmus benne élő, szilárd meggyőződés volt. S ez távol állt minden aulikusságtól. „Ezúton is ki kell, hogy jelentsem - írta 1981- ben az eltelt legutóbbi ötszáz év történelmében a leglényegesebb esemény mégiscsak Luther Márton 95 tétele volt. Az, hogy vállalta érettük a vitát, a szellemi küzdelmet”. Szerinte ez minden látványos eseménynél inkább határozta meg az egész újkori történelmet. (Kiváltképp Közép- és Eszak-Európában - tehetnénk hozzá.) Ügy látta és így is ítélte meg, hogy a „gondolat ilyen felszabadítása” nélkül nem került volna sor a felfedezésekre (Kolumbusz negyedszázaddal Wittenberga előtt járta meg az Újvilágba vezető utat!), a technikai forradalomra, s mindarra, ami csak ezekből következett (1981. december 15.). Már nem tudom, akkor tisztáztuk-e egymással azt, hogy a felsorolt történelmi események közül melyik lett volna az ok, s melyik az okozat. Ma viszont már idejétmúlt és hiábavaló is volna minden ilyen igyekezet. De maradjunk - némi kitérővel - a kálvinista hitnél, az egyházpolitikai kérdéseknél!

„Együtt végeztünk a Debreceni Református Tanárképző Intézetben - írta Sipka Sándorra emlékezve, annak halálakor - (ezt az intézményt az Eötvös Kollégium mintájára létesítette a református egyház), a debreceni kollégium taníttatott ki mind a kettőnket”. Egy református lelkész fiát, egy földműves hadiárváját. „Nem lehetünk hozzá hálátlanok” (1980. január 16.). 1948-ban, a felekezeti iskolák államosításakor Sipka Sándor szükségesnek érezte - teljes joggal -, hogy e közösnek érzett hálának hangot adjon. Azon a tanári gyűlésen, amelyen sor került az iskolafenntartót megváltoztató 1948:XXXIII. törvénycikk ismertetésére, Sipka Sándor emlékeztetett a református egyház pozitív szerepére, melyet a közoktatás, azon belül a tehetséges, de szegényebb sorsú gyermekek felkarolása terén végzett. (Talán indokolt lett volna 1994-ben hasonló korrektséggel emlékezni meg az állami fenntartás fénykoráról, Grezsa Ferenc igazgatósága idejéről. Sapienti sat.)

167