A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Emlékezés óvodatörténetünk nagyjaira

Exner Leó másik jelentős munkája 1915-ben jelent meg Napi foglalkoztatási tervek címmel. Mindkét könyvére jellemző az egyes témakörök összekapcsolása (ez napjainkban is alkalmazott módszer a pedagógia területén). Például a december az ünnepi előkészületekkel, az ünnepvárással telt, ezért minden foglalkozást az ünnep köré csoportosított. Beszélgettek a fenyőfáról, gyertyatartót, fenyőfadíszt készítettek, feldíszített karácsonyfát rajzoltak, alkalmi dalokat, valamint köszöntőket tanultak, majd nyilvános karácsonyfa-ünnepélyt rendeztek.

A tanítás és a szakkönyvírás mellett tanulmányokat, cikkeket írt és jelentetett meg a szaklapokban. Sokat foglakozott a gyermek és a zene viszonyával, ez ügyben többször beszélgetett Kodály Zoltánnal is. A Kisdednevelés szaklapban megjelent, A gyermek és a zene című cikksorozatában felhívta az óvónők figyelmét a gyermekdalok hanganyagára, a megfelelő dalok kiválasztására. Kérte, hogy mindig olyan gyermek- és népdalt tanítsanak, amely nyomtatásban megjelent, és több szakember véleményezte.4 Exner Leó a gyermeknevelés terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkája elismeréseként megbízást kapott egy Gyermekügyi Almanach megírására.

1924 decemberében, 38 évi aktív munka után vonult nyugalomba. Ekkor a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az országosan ismert, és szakmailag nagyra becsült tanárnak a nyugalmazott állami óvónőképző intézeti igazgató címet adományozta.

A kitüntetés hírét a város polgárai nagy örömmel fogadták. A Vásárhelyi Napló 1925. január 6-án meleg szavakkal köszöntötte a köz- tiszteletben álló tanárt: „Exner Leó a magyarországi kisdedóvó intézmények legelső apostolai közé tartozott, akinek keze alól a gyermekkertésznők és óvónők ezrei kerültek ki, a magyar hon legtávolabb eső zugaiba széthurcolva a szeretet lángját és melegét, amely a népszerű »Leó bácsi« szívéből sugárzott ki a kicsinyek ügye iránt.”

Exner Leó három alkalommal volt az intézet igazgatóhelyettese, egy alkalommal pedig megbízott igazgatója. Az, hogy végül mégsem ő lett a képző vezetője, a körülmények furcsa játékának köszönhető. (Valaki nagyon igazgató akart lenni, és a jóhiszemű embert tőrbe csalta.)

4 Uo. 1896. jan.-febr.

140