A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: Törkölyvermek Hódmezővásárhelyen

1756 után az uraság ismét a maga kezébe vette az italmérés jogát, már 8 forintot kért minden pálinkafőzőüst után. Később össze is szedték a pálinkafőző kazánok sisakját, és csak a pálinkafőzés idejére adták ki az urasági magazinból. Az 1772. évi úrbérrendezés után lett ismét 2 forint a kazánok után fizetendő adó.

A harmadik óriási lehetőség volt a kicsumiszolt, kitaposott szőlőhéj, mag, csutka, - vagyis a törköly (Lagertreber) hasznosítása. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen, mint a borseprő esetében, ezt a masszát előbb levegőtől elzárt körülmények között néhány hétig fül- leszteni, erjeszteni kellett. A félfenekü hordóba, kádba taposott, ösz- szepréselt törkölyt szorosan lezárták, sárral le is tapasztották. Két- három hét alatt beért, akkor viszont haladéktalanul ki kellett főzni. Akinek nem volt elegendő megfelelő edénye, a gabonásvermek analógiájára földbeásott, kiégetett „törkölyveremben” is érlelhette a törkölyét. Ebben az esetben a ledöngölt törköly fölé először szőlőlevelet, majd 40-50 cm földréteget helyeztek, amelyet szintén polyvás sárral letapasztottak. Hódmezővásárhelyen ilyen földbevájt törkölyveremnek nem akadtunk nyomára. Bár a talajviszonyok miatt nem tartjuk kizártnak a létezésüket. Hiszen a város magasabban fekvő pontjain a gabonásvermek tucatjai kerülnek még napjainkban is napvilágra, táplálva azt a hiedelmet, hogy Vásárhely alatt alagútrendszer húzódik.

Más a helyzet az uradalom törkölyvermeivel. Ezekről sem tesz említést a szakirodalom. Mi is csak egészen véletlenül jutottunk a tudomására, mondhatnám az utolsó pillanatban. Bár maradt jó néhány megoldhatatlannak látszó probléma. Először is 1756-ig a taksás korszakban az uradalomnak nem lehetett szőlője, mivel majorságos szőleje egyetlen hold sem volt. 1761 után szedte természetben a bordézs- mát. Ennek a törkölyével azonban a jobbágy szabadon rendelkezett, nem lehetett szüksége törkölyveremre. A tiszttartóház a katolikus templom építése idején épülhetett, de legkésőbb 1761-ben. Tudomásunk szerint ennek a háznak a pincéjébe gyűjtötték a dézsmaborokat. Csak a 18. század utolsó évtizedeiben jött rá az uradalom, hogy milyen jó jövedelemforrás a törköly. Csak az 1780-as évek vége felé kezdte erőltetni a törkölyös dézsmát. Ez ellen a város elkeseredetten tiltakozott. Szaladgált a vármegyétől a Helytartótanácsig, de bele kellett nyugodnia, hogy nincs mit tenni, törkölyösen kell a dézsmát meg12