A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
TANULMÁNYOK - SULYOK DÁVID: A szikáncsi aranylelet
hozott összeg az ígérttel. Tévedett. Ez a tévedés az életébe kerülhetett, hiszen az elrejtett vagyont már nem tudta kiásni. Már régebben az volt a vélemény, hogy az éremlelet előkerülési helyének közvetlen környékén vezetett egy főközlekedési útvonal, amely Konstantinápolyi és a hun központot kötötte össze. A soliduslelet előkerülése éppen ezen a helyen ezt a feltételezést látszik igazolni. Az ország számára örvendetes és becses ritkaság, a bizantinológiával foglalkozók számára értékes anyag a szikáncsi lelet. De az alföldi tájakon még valamit jelent. Sok időre elégséges újabb táplálékot ad a képzeletnek kincsekről, Attila hármas koporsójáról ábrándozóknak. A lelet a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának gyűjteményében van, illetve 2 darab a megtaláló, Józó Erzsébet tulajdonába került, továbbá a leletből 5 darab II. Theodosius-érmét a vásárhelyi Tornyai János Múzeum kapott meg. A föld, ahol a pulykák kikapirgálták az aranyat, ma is szántó. A tanyát viszont több mint 15 éve elbontották, helyét felszántották. A környékbeli idős embereken és az érméken kívül semmi sem emlékeztet mindarra, ami 1963-ban és azelőtt történt. Források: Csongrád Megyei Hírlap, 1963. november 9. Uo. 1963. november 14. Uo. 1963. november 16. Rubicon, 2004/3. szám. Numizmatikai Közlöny, 1975-76, BÍRÓNÉ SEY Katalin. 114
