A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Mekkora vagyona volt Nagy András Jánosnak?

nak csak annyi igavonó jószága maradt, hogy sikerült magukat „szántóként” bejegyeztetni, és így művelésre való földet kérhettek az uraságtól. A kapott jobbágytelek Kerek-Szikáncson volt, amely aranyleletei révén lett nevezetes része a nagy történelmi múltat hordozó Tisza menti határnak. Legféltettebb vagyona az itt lévő 40 kh föld volt. Módfelett ragaszkodott ahhoz, hogy még életében nevelt gyermekei tulajdonába kerüljön a szikáncsi birtok.

Apja 1830. május 1 1-én meghalt. Nagy András 1831 novemberében megházasodott, az Oldalkosár utcai Mucsi Mihály gazdálkodó 16 éves leányát, Mucsi Máriát vette el. Az öreg Nagy András fia halála után a földet az ifjú házasokra íratta. Az átíráskor a nagyapa neve után a János keresztnevet is beírták, ettől kezdve használta a közismert Nagy András János nevet. 77 éves korában 1836. december 2-án nagyapja is eltávozott az élők sorából, ettől kezdve egyedül vezette a gazdaságot. Nem csak a maga földjén gazdálkodott. Bérelt földjein állattenyésztéssel foglalkozott, réti bérleteken takarmányt termelt. Sok éven át ő volt a tiszai halászat bérlője is. Munkáját bölcs előrelátással, megfontoltan végezte. Magaviseletét, beszédét a megtestesült nyugalom jellemezte. Meggondolatlanul, elhamarkodva nem tett semmit. Érthető, hogy a szerencse is társul szegődött hozzá. Amihez hozzáfogott, rendszerint „jól ütött ki”. Szépen, folyékonyan tudott beszélni. Ez csak növelte népszerűségét, tekintélyre tett szert. Tanácsait már az 1840-es években kezdték megfogadni a torony alatt, de semmilyen beosztásba nem tudták bevonni. „Magányos ember vagyok, nincs gyermekem, nincs, ki utána lásson a gazdálkodásnak. mondta. A közügyek iránt mégsem közömbös, ha kellett, sajátja elé helyezte azokat.

A család III. Jánost (ez volt rangsora a Nagy András Jánosok között) a nemesek sorában jegyezte, mert a „nagybányai” előnevet viselte. Valójában ezt semmi sem igazolja. Ennél azonban nemesebbek voltak tettei, közéleti fellépései. A szabadságharcban nemzetőrhadnagy, később kapitány volt. Harcolt a Bánátban.

1849. április 14-én, a Függetlenségi Nyilatkozat kimondásakor, hazafelé menet egyik barátja betért hozzá „Most lesz még csak boldog és szabad Magyarország igazán!” - felkiáltással. „Hogy-hogy?” - kérdezte a házigazda. „Mert ki lett mondva a függetlenség." — vála47