A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben
Az előadásokat megtekintő közönség be-bekiabálásaival, véleményével is részesévé vált a produkcióknak. Erről számol be Szathmáry Tihamér „Borgia Lukrécia” című írásában: „Igen gyenge társulattal jelent meg a nyári saisonban Füredi igazgató Vásárhelyen. ...Nap-nap után kongott a nézőtér. Annyira elnyomta az adósság, hogy nem tudott útra kelni. A végső eszközhöz, nyúlt hát, lehozatta Jászay Marit három vendégjátékra. ...És megtelt a színház mind a három estén. Harmadszorra Borgia Lukrétiát adták. ...Mikor odáig értünk, hogy megmérgezte a velencei nemes apródokat, nagy meghatottság ülte meg a publikum lelkét. Síri csend volt a nézőtéren. Ebbe a nagy csendességbe azután egyszer csak belevisít Deák Miska főmérnöknek - aki igen illuminált állapotban ült az. első sorban — a hangja:- Kérem szépen! Naccsága! Már az előadás előtt meg kellett volna mérgezni a gazembereket! Óriási, hangos derültség a színházban és a színpadon egyaránt. Le kellett ereszteni a függönyt. ” 1 A vidám anekdota is azt bizonyítja, hogy a nézők együtt éltek a darabbal, véleményezték, könnyebb megoldást találtak. Mindezt olyan természetesen adták tudtára a színészeknek, hogy azok is csak mosolyogni tudtak az egyszerű emberek őszinte találékonyságán. Más alkalmakkor azonban épp azt olvashatjuk, hogy a közönség nem nyilvánította ki kellően érzelmeit, például nem tapsolta meg a művészeket még akkor sem, ha különben magával ragadta az előadás: „...A közönség ...a jelenet vagy felvonás végén tetszésének külső megnyilatkozásában alig ad kifejezést. ...Ha a lelkes fiatalság meg nem emberelné magát, bizony egyetlen taps nélkül folyna le nálunk minden előadás, mert a tisztelt közönség megfoghatatlan oknál fogva - nem tapsol. ”<’2 Ugyanez a cikk felvet még egy problémát, az előadás zavarását, akadályozását: „...közönségünk ...a gyér tapsok közé idomtalan pisszegést és sziszegést hallat, amihez pedig egyáltalán nincsen joga... ” Ezt a tényt sajnos később, 1925-ben is olvashatjuk a Hercegnő és a pincér 61 * 61 SZATHMÁRY Tihamér: Történetek a Hód-tava partjáról. Vidám históriák egy kötetben. Hódmezővásárhely, 1929. 66. 1,2 A színházi közönségről = Színházi Újság, 1913. I. sz. 5. 37
