A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben
főváros és az ország színpadain éveken át nagy sikerrel játszott operettet, a »Három a kislány«-t. A zökkenésmentes, kitűnő rendezés a szép, stílszerű díszletek, a Vincze Ottó karnagy szakavatott vezetésével működő zenekar bebizonyította, hogy ez már régen nem a kezdetbeni műkedvelő-előadások színháza: ez most már maga a »színház«, a legjobb értelemben. ”54 A közönség A hódmezővásárhelyi faszínház közönsége társadalmi összetétel tekintetében rendkívül színes volt. Főleg kispolgárok, tanárok, hivatalnokok, középosztálybeliek, iparosok, gazdaemberek, városvezetők, mint a tűzoltóparancsnok, vagy képviselők, papok, kereskedők, bank- igazgatók, orvosok, ügyvédek, patikusok, mérnökök látogatták a Nyári Színkört.55 ,A vásárhelyi ember bizonyos önhittséggel emlegeti, hogy ez a város színházpártoló s ha a naponként többé-kevésbé megtelő színkört nézzük, a szó egyenes értelmében igaza is van, mert a vásárhelyi közönség valóban szereti a szú dlázat, sőt minden művészet fölött legjobban pártolja a színészetet. ”56 A vásárhelyiek színház és színjátszás iránti szeretetét az is mutatja, hogy egyik-másik előadást olyan sokan tekintették meg, hogy attól kellett tartani, leszakad a karzat. Szendrey Mihály színtársulatigazgató így emlékszik vissza könyvében a „túlbuzgó rendőr” történetére: „...A színi idényünk alatt állandóan harminc-negyven tanyai szekér álldogált a színkör udvarán és valósággal kétségbeesés vett erőt azon, aki nem kapott jegyet az előadásra. Mi pedig igyekeztünk mindenkinek helyet csinálni, sőt úgy megraktuk a galériát, hogy a szolgálatot teljesítő rendőr meg csóválta a fejét és elment jelentést tenni az ügyről Szathmáry Tihamér főkapitánynak, aki irogatás kedvű bohém ember volt. Belépett hozzá és így adta elő az esetet: 54 Három a kislány = Vásárhely Népe, 1946. máj. 11. 55 KRISTÓ NAGY István: Alföldi látóhatár. Vidéki színház = Puszták Népe, 1948. l.sz. 63-64. 56 A színházi közönségről = Színházi Újság, 1913. 1. sz. 5. 35