A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI ATTILA: Hetvenöt éve jelent meg „A Fejérváry”
Egyszerű fűzött, illetőleg - előzetes megrendelés alapján - vászon díszkötéses példányok is készültek, ez utóbbiak számozottak voltak, s címlapjukon feltüntették a vásárló nevét is. Egy kötet közel két és fél kilót, pontosan 238 dekát nyomott.14 15 Olvashatunk benne egykori nevezetes eseményekről és történetekről, a város gazdasági társaságairól, egyházairól; valamint javarészt azokról, akikről a címe szerint is szól a kötet: vásárhelyi családokról és személyekről, itthon maradottakról éppúgy, mint a városból elkerültekről; élőkről éppúgy, mint holtakról. Fejérváry is megemlíti könyvéről: „Valaki azt mondotta, hogy érdekes a modora: »élőkről nekrológok«”,'5 Ez olyannyira így volt, hogy aki a Reggeli Újság elkövetkező évtizedének nekrológjait böngészi, betűhíven találkozhat a Fejérváry-könyvben leírt életutakkal. Kikerülhetetlen téma a munkával kapcsolatban megfogalmazott kritikák taglalása. Elsősorban is tudományos igényességének, történeti hitelességének kérdése. Aki erről az oldalról közelíti meg a kérdést, csalódik a könyvben, és a sarokba vágja azt. Nem szabad azonban elfelejteni néhány fontos körülményt. Mindenekelőtt azt, hogy Fejérváry újságíró volt, s nem történész. Cikkeit éppúgy az a csevegő, nosztalgikus hangvétel jellemezte, mint könyvének (hely)történeti részeit. Gyanítható, hogy eleve nem tudományos igényű történeti munkát tervezett (arra ott volt Szeremlei Sámuel monográfiája, melynek utolsó kötete mindössze kilenc évvel azelőtt látott napvilágot, hogy Fejérváry elkezdte volna írni saját művét), hanem egy olvasmányosabb, szélesebb kör érdeklődésére számot tartó, s immár a jelenkort is taglaló várostörténeti könyvet. Magam is találkoztam olyan újságcikkével, melyben egy 35 évvel korábbi vásárhelyi történetről adomázik, s melynek egyetlen egzakt adata sem stimmel: a neveket éppúgy tévesen írja, mint az évszámokat és egyéb számszaki adatokat. Ez alapján egyértelmű, hogy történeti írásait nagyon komoly forráskritikával kell minden esetben illetni, egy az egyben átvenni, minden szavát készpénznek elfogadni semmi esetre sem szabad. Más a helyzet a családok által nyújtott adatokkal, valamint az 1920-as évek Vásárhelyére vonatkozó tényekkel, ezek nyilvánvalóan igen közeli viszonyi4VRU, 1929. aug. 27. 15 VRU, 1929. szept. 1. 199
