A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI ATTILA: Hetvenöt éve jelent meg „A Fejérváry”

Egyszerű fűzött, illetőleg - előzetes megrendelés alapján - vászon díszkötéses példányok is készültek, ez utóbbiak számozottak voltak, s címlapjukon feltüntették a vásárló nevét is. Egy kötet közel két és fél kilót, pontosan 238 dekát nyomott.14 15 Olvashatunk benne egykori neve­zetes eseményekről és történetekről, a város gazdasági társaságairól, egyházairól; valamint javarészt azokról, akikről a címe szerint is szól a kötet: vásárhelyi családokról és személyekről, itthon maradottakról éppúgy, mint a városból elkerültekről; élőkről éppúgy, mint holtakról. Fejérváry is megemlíti könyvéről: „Valaki azt mondotta, hogy érdekes a modora: »élőkről nekrológok«”,'5 Ez olyannyira így volt, hogy aki a Reggeli Újság elkövetkező évtizedének nekrológjait böngészi, betűhí­ven találkozhat a Fejérváry-könyvben leírt életutakkal. Kikerülhetetlen téma a munkával kapcsolatban megfogalmazott kritikák taglalása. Elsősorban is tudományos igényességének, történeti hitelességének kérdése. Aki erről az oldalról közelíti meg a kérdést, csalódik a könyvben, és a sarokba vágja azt. Nem szabad azonban elfelejteni néhány fontos körülményt. Mindenekelőtt azt, hogy Fejérváry újságíró volt, s nem történész. Cikkeit éppúgy az a csevegő, nosztalgikus hangvétel jellemezte, mint könyvének (hely)történeti részeit. Gyanítható, hogy eleve nem tudományos igényű történeti munkát tervezett (arra ott volt Szeremlei Sámuel monográfiája, mely­nek utolsó kötete mindössze kilenc évvel azelőtt látott napvilágot, hogy Fejérváry elkezdte volna írni saját művét), hanem egy olvasmá­nyosabb, szélesebb kör érdeklődésére számot tartó, s immár a jelen­kort is taglaló várostörténeti könyvet. Magam is találkoztam olyan újságcikkével, melyben egy 35 évvel korábbi vásárhelyi történetről adomázik, s melynek egyetlen egzakt adata sem stimmel: a neveket éppúgy tévesen írja, mint az évszámokat és egyéb számszaki adatokat. Ez alapján egyértelmű, hogy történeti írásait nagyon komoly forrás­kritikával kell minden esetben illetni, egy az egyben átvenni, minden szavát készpénznek elfogadni semmi esetre sem szabad. Más a helyzet a családok által nyújtott adatokkal, valamint az 1920-as évek Vásár­helyére vonatkozó tényekkel, ezek nyilvánvalóan igen közeli viszony­i4VRU, 1929. aug. 27. 15 VRU, 1929. szept. 1. 199

Next

/
Thumbnails
Contents