A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
ÉVFORDULÓ - BARACS GABRIELLA: Szeremlei (Császár) Sámuel, 1837-1924
Erre az időszakra így emlékezett vissza: „...Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy egész teológiai pályám alatt jókedvvel és sikerrel tanultam. Mindjárt az első tanév végén első kitűnő lettem. Ugyanígy minősítették La jos testvéremet is, ki egy évvel később jött Debrecenbe, úgyhogy a négy testvér mindenike legelső helyre jutott osztálytársai közt nemcsak tanulás, hanem magaviselet tekintetében is, ami sokak irigykedését keltette fel, mert a főiskola jutalmaiból és ösztöndíjaiból, valamint tanárok jóindulatából nem kevés részt vettünk ki magunknak, pedig a csúszás-mászás nem volt a természetünkben. Szerettem tanítványaimat, de tőlük szorgalmat és jó erkölcsöt kívántam és szükség esetén a szigorúbb eljárástól sem idegenkedtem, ami miatt a szülők részéről kellemetlenség is ért, de legtöbbször köszönet és elismerés kísérte eljárásomat, úgyhogy nem egy tanítványom később is, mikor már emberré lett, kifejezte ezt előttem és egész életében hálás volt irántam. Általában meggyőződés és kötelességteljesítés embere voltam.... Nagyon szeretett gyalogolni. Társai „Bagolyénak hívták, mivel sokszor éjjel tanult. Felesége Daróczi Ilona, akit 1868-ban vett el, és akivel 54 évig élt házasságban. Felesége 1921-ben halt meg. Hét gyermekük született, de közülük csak Ilona (1869-1948), Buday János felesége és Etelka, Tereh Gyula lelkipásztor felesége élt hosszabb életet. Margit lányuk 1873-ban született és 1891-ben halt meg. Szeremlei említi még önéletrajzában a szintén fiatalon elhunyt János fiukat is. Unokájuk, ifj. Tereh Gyula, aki egy családi fotón látható. 1987-ben halt meg utolsó unokájuk.2 Működésének területei, 53 éves igeszolgálata, amelyből 43 évet Hódmezővásárhelyen töltött, gazdag életpályáról tanúskodnak. 1858-1861: Hajdúböszörményben volt rektor, az algimnáziumot vezette. Tankönyvek nem lévén, szóbeli magyarázat útján tanított. Tanítványai szórakozását ő volt felelős irányítani, ezért még táncolni is tanult esténként egy vándorló táncostól. Szeremlei Császár Sámuel önéletrajza, 1837-1912 = Szeremlei Sámuel emlékezete. Szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1994. 29-30. (Vásárhelyi Téka, 7.) " Életének részletes időrendje nyomon követhető uo. 77-78. 189
