A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

ÉVFORDULÓ - KŐSZEGFALVI FERENC: A rejtőzködő zseni Száz éve született Pákozdy Ferenc

Az Eördögh Tamás halála című kisregénye mellett itt jelent meg például az Edgar Allan Poe-novella, A gödör és az inga átültetése. 1932- ben elsőként ír mélységes empátiáról tanúskodó elismerő kritikát barátja, József Attila Külvárosi éj című kötetéről, ugyancsak a Hetivásárba. (Attilát elsirató, testvéri fájdalmú nagy verse, a Levél a másvilágra, a Vásárhelyi Reggeli Újságban és a Kelet Népében jelent meg.) 1934 és 1937 között próbálkozott fővárosi lapoknál is, itt azonban nem sikerült igazán egzisztenciát teremtenie. Öntörvényű különc, de közéleti elkötelezettségű, az emberség eszményét szolgáló európai is. Ahogyan Kiss Tamás, a debreceni költőtárs írta róla: „nagy szellemi igényei mögött is az alázat, a szolgálat lelke élt. ”

Korának kataklizmáit személyes sorstragédiaként éli meg (1940- ben és 1942-ben is idegklinikán ápolják), a fasizmus és a háború nemegyszer nyílt állásfoglalásra késztették. 1941-ben a háború ellen tiltakozó levelet írt Bárdossy miniszterelnöknek, katonai behívóját visszaküldte a feladónak (!). Cikksorozatot írt Levelek az igazság szolgálatában címmel a zsidóüldözés ellen. Mindeközben Shakespea- re-szonetteket fordít, átülteti a Nemzeti Színház megbízásából A velencei kalmárt. A szonettek 1943-ban kötetben is megjelentek. Második versgyűjteményét, a Förgetegben címűt, az ügyészség háborúellenessége miatt azonnal elkobozta. Szívünkből szólnak Kiss Tamás értő szavai: „Ártatlan, szelíd szakállábái úgy nézett bele a világba, mint valami görög szofista. Tetteiben, magatartásában rögösen hű emberség-eszményéhez. ”

A rövidéletű polgári demokratikus időszak kezdetén, 1944-ben közszolgálatba lépett, főjegyző, majd főlevéltáros lett szülővárosában. Jogi doktorátust szerez, lefordítja A vihart, ugyancsak a Nemzeti Színház számára. (Ez a fordítása 1955-ben, az Alföldben jelent meg.) Reménye, hogy ésszerűbb, emberibb világ következik, nem tartott soká, a személyi kultusz eláradása idején a sematizálódó világ nem tűrte a hatalmat, felsőbbséget nem tisztelő, érdes modorú, különben is gyanús, polgári származású Pákozdyt közszolgálatban; 1950-ben úgynevezett „végelbánással” fölmentették.

Majd ötvenévesen kellett újrakezdenie Debrecenben, ahol a Vásárhelyről elszármazott Kossuth-díjas kémikus, Bognár Rezső (1913— 1990), a Kossuth Lajos Tudományegyetem akkori rektora beajánlotta

186