A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: „Alagútrendszer” a város alatt

Ez a telek szomszédos a volt rakodóval. Kertjében kisebb verem lehetett.

62. Dani u. 63.

Gabonás verem miatt megsüllyedt a talaj kb. 0,9 m átmérőjű körben.

63. Dani és Simonyi u. sarok

K. Kovács Mihály a következőket mondta el: ,y\z.t is beszélik, hogy az. Epreskertnek a piactér felöli sarki háza alól ment egy alagút, le egészen a régi huszárlaktanyáig. De hát ez. is csak szóbeszéd. Egyedüli kézzelfogható tény csak annak a vége, ez a kis kőfal, pinceablakokkal, ami mióta emlékszem rá, ugyanúgy áll. A Simonyi és a Tolbuchin utca sarkán, picit srégen, szemben a huszárlaktanyával szemben álló falról beszélek. Azt beszélték, hogy az Epreskert már említett házától vezetett volna az. alagút egészen idáig. A távolság azonban igen nagy a két hely között, gondolom, hogy amikor azok az új házak épültek a két hely között, ha volt ott valami, akkor bizonyára találniuk kellett volna valamit az embereknek. Azt is hallottam, hogy az. alagút a mai Bocskai utca egykori hajóállomásához futhatott le. ”

Én is ismertem ezt a kocsmát. Czirok Miska bácsi volt benne a kocsmáros az államosítás előtt. A későbbi háztulajdonosokat is ismertem. Ez egy közönséges borospince. A kőfal tulajdonképpen az utcai kerítés. A háború előtt volt a pinceajtó mellett egy másik ajtó is, amely a felszíni raktárba vezetett. Aztán ezt elbontották. A titokzatos rácsos ablak attól kezdve a kiskertre nézett. Sápiné Rózsika levezetett a pincébe, amelyet ők már csak zöldségtárolásra használtak. Úgy emlékszem, tizenvalahány lépcsőn mentünk lefelé. Nem volt ott befalazásnak semmi nyoma. így torzítja el a képzelet az egyszerű valóságot. Aki az újságban megjelent fényképet látta, valóban valami sejtelmes titokra gondolhatott. Csakúgy, mint amikor azt a csatornaátereszt mutatták be, amikor titokzatos alagútról szólt a cikk.

143