A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - Hódmezővásárhely díszpolgárai 1944 előtt - Makó Imre
Az 1917-ben váratlanul meghalt Justh Gyulát ugyancsak a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Temetésére ezúttal is egy háromtagú küldöttség vitt koszorút: a polgármesterrel az élen a tiszti főügyész és Szathmáry Tihamér rendőrfőkapitány. A már szokásosnak mondható módon, a temetés napján a tanács egyórai harangozást rendelt el a városi székháznál. A törvényhatósági bizottság kimondta, hogy „ a város nagynevű díszpolgárának, a magyar közélet önzetlen és nagyérdemű vezérlő alakjának” emlékezetét jegyzőkönyvében örökíti meg, ami gyakorlatilag kimerült az előbbi tény leírásában. A közgyűlés a határozatot egyhangúan hozta meg, a munkapárthoz tartozó bizottsági tagok nevében Bauer Gyula méltatta is az elhunyt nagyságát.19 Említést érdemel még, hogy a politikus fia, Justh János, korábban a hajdúszoboszlói kerület függetlenségi és 48-as országgyűlési képviselője, ez időben Hódmezővásárhely városnak és a vele szomszédos Csanád vármegyének az Esterházy-kormány által kinevezett közös főispánja volt. 1933-ban, a rádió szárnyán érkezett hír nyomán a helyi sajtóban egész oldalas, gyászkeretes közlemény jelent meg Apponyi Albert elhunyta alkalmából. A nemzet a párizsi, 1919-1920. évi magyar békedelegáció vezetőjét, a Nemzetek Szövetsége későbbi magyar fődelegátusát, a trianoni békeszerződés revíziójának harcos hirdetőjét tisztelte benne. A kor szelleméből is következett, hogy Vásárhely kiemelt kegyelettel búcsúzott régi díszpolgárától. A halálhír vétele után, a közgyűlés utólagos jóváhagyásával Soós István polgármester azonnal elrendelte, hogy húzzák meg a városi székház harangját, az épületre pedig tűzzék ki a gyászlobogót, és az elhunyt özvegyéhez részvéttáviratot intézett. A temetés napjáig naponta két ízben, majd a temetéskor és „az elhunyt nagy halottért tartott Requiem” alkalmából, végül pedig a halottat szállító vonatnak az ország határára, majd Budapestre érkezésének idejére ugyancsak harangozást rendelt el. A törvényhatósági bizottság Apponyi emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg a következő méltató szavakkal: „mint az igazság bajnoka két emberöltőn át szolgálta hazájának érdekeit, különösen Trianon óta 19 Hódmezővásárhely, 1917. október 11.; CSML HL Közgy. jkv. 276/1917., Tan. ir. 11.4716/1917. 77
