A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - A hagyományos búzatermesztés technológiája Hódmezővásárhelyen a 19 század második felétől az első világháborúig - Kristó Mária
kisebb rudat (inast) szúrtak a vontató alá. Az egyik ember fogta a két „inast”, hogy el ne dőljön, a másik ember pedig fogta a nagyrúd végét, és keresztbe alátette a két kisrúdnak. Ezután a végét rátették az első tengőre, s kivették az inasokat. A másik oldalra kerülve felemelték az inasokat közben hátulról a nagy rudat alátolták, majd azt bekapcsolták. Az inasokat elvitték, s lóval behúzatták a gabonát.24 A nyomtatás Az aratást követően a búzakeresztek kévéit, illetve a vontatóba rakott gabonaszálakat kinyomtatták. Ezt a munkát a szérűn végezték. A kiválasztott helyen a füvet lekaszálták, a talajt jól meglocsolták, s polyvát, töreket szórtak rá. Miután a föld megszáradt és megkeményedett, leseperték és kezdtek „ráágyazni”. Az ágyás közepét vastagabbra rakták - 75-80 cm -, a szélét 40-50 cm magasan hagyták. Általában a kalászt hagyták kívül (kifelé ágyaztak), de voltak, akik fordítva tették ezt. Ha fejjel kifelé ágyazás történet, akkor nagyobb volt a hely, jobban fértek a szalmázásnál, viszont nagyobb területről kellett a szemet összetakarítani. A legtöbben lóval nyomtattak, de a kispénzű, szegény gazdáknak nem volt lovuk, ezért hárman-négyen összefogtak, és közös szérűn fuvarost fogadtak, aki kocsijával nyomtatott. A beágazás után következett a járatás 2-6 lóval, amelyeket párosával fogtak be. Csak patkolatlan lóval nyomtattak, mert ha a patkót az állatokon hagyták volna, akkor azok feltörték a szérűt, s a föld a gabona közé ment. A lovak az egész ágyásnak egy részén jártak körbe- körbe az óramutató járásával ellentétes irányban. E kör közepén helyezkedett el a hajtó, aki a kezében lévő kötelet elöl és hátul cserélte. Ha e felfogott részt elvégezték, akkor az ágyás újabb részéhez kezdtek. Az első lejáratást a fordítás követte, amikor a letaposott „gazt” favillával a másik oldalára fordították. Ezt kétszer vagy háromszor tették meg. Az utolsó fordítás után már az egész ágyást járták a lovai illetve 24 FÖLDVÁRI László: i.m. 96. 62
