A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - A hagyományos búzatermesztés technológiája Hódmezővásárhelyen a 19 század második felétől az első világháborúig - Kristó Mária

A kaszások a búzaföldre kiérve letették a kaszát maguk mellé, majd ugyanúgy, mint a vetés megkezdésekor levették kalapjukat, s rövid fohászt mondtak: „Isten segíccs!”.19 Ezután kezdődött az aratás. Legelöl a legjobb kaszás állt, majd őt követte a többi, közrefogva a gyengébbeket.20 Lépcsőzetesen elhe­lyezkedve vágták a gabonát. A kasza nagy kaccsát a jobb, a kis kaccsát a bal kézzel fogták. Széleset kellett fogniuk, s úgy vágni a rendet. Sokat adtak a kaszálás minőségére. Aki jól aratott, az egyenes tarlót hagyott maga után és könnyedén, ritmusra kaszált. Néhányan, főleg a fiatalabbak gyakran „högyöztek” vagyis csak a kasza hegyével kaszáltak, vagy pedig „falaztak, nyakaztak” vagyis a vágás kezdetén és végén nagyobb tarlót hagytak, mint a közepén.21 A gabonaféléket kétféle módon kaszálhatták. Ha a levágott gabonát nem kötötték kévébe, hanem a kötetlenül gyűjtötték össze, akkor a kaszás a gabonát levágta, és a rendek a földön hevertek. Ha a levágott gabonát kévébe kötötték, akkor a kaszás rávágta a gabonát a még álló búzaszálakra, vagyis a levágott rendek a levágandó gabonára dőltek. Rávágás után az asszonyok vagy gyerekek legtöbben kukával (villás alakú faág), néhányan sarlóval, elvétve kézzel kévékbe szedték a ren­det, kis csomókat alakítva ki. Ők voltak a marokverők, akiknek jelen­tősége 1876 után nőtt meg, ugyanis ekkor jelent meg Hódmezővásár­helyen az első cséplőgép.22 Őket a kévekötők követték, akik összekö­tötték a marokverők által összeszedett, megigazított kévéket, mégpe­dig úgy, hogy a kötél két végét összecsavarták, s jól meghúzták a rá­rakott csomót. Ezután ezeket keresztbe rakták úgy, hogy a kévék il­letve a benne lévő búzaszálak kalászai egy felől legyenek. Ezeket úgy rakták, hogy ha eső esett, akkor sem dohosodtak össze, ugyanakkor védve voltak a tűző nap sugarai elöl, illetve a szél sem tudta kipergetni a szemeke. Általában 16-24 kéve került egy keresztbe. A másik kaszálási mód esetében, vagyis a levágás után az asszo­nyok, gyerekek kisebb kéve nagyságú csomókat, csirkéket raktak csir­19 NAGY Gyula: i.m. 31. 20 KISS Lajos: A szegény emberek élete. Budapest, 1981. 1. köt. 196. 21 NAGY Gyula: i.m. 33. 22 KISS Lajos: A szegény emberek élete. Budapest, 1981.: 1. köt. 191. 60

Next

/
Thumbnails
Contents