A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - A hagyományos búzatermesztés technológiája Hódmezővásárhelyen a 19 század második felétől az első világháborúig - Kristó Mária
A szántásnál fogásokra osztották a táblát, egy fogás kb. 2 kishold- nyi területet jelentett, amely két napra elegendő munkát adott a szántóvetőnek. A parasztember még kisbéres korában sajátította el a szántás minden csínját-bínját; az öregbéres tanítgatta, hogyan kell az ekét bele- és kivetni.6 A fogások kijelölését kihancsikolásnak nevezték. A keskeny földön az egyik évben össze, a másikban széjjelszántottak. A nagyobb területű földön mindig széjjelszántottak, de úgy, hogy az egyik évben hosszában, az azt követő esztendőben pedig keresztben lazították a talajt. A vetés A hagyományos gazdálkodás a kézzel vetés technológiáját alkalmazta. Néhányan a munka megkönnyítésére összegyűjtögetett pénzükön vetőgépet is vettek a 19. század kilencvenes éveitől kezdve. Ezeket azonban nem gőz vagy motor hajtotta, hanem 7>-*\ ló működtette. Ugyanakkor ezek a gazdák és öregbéreseik is tudtak kézzel vetni, hiszen csapadékos idő esetén a felázott talajra lóval nem lehetett rámenni, s ilyenkor ők is így szórták a magot a földbe. A vetés több fázisból állt. Az első a vetés előkészítése. A vetőmagnak valót még a nyáron kiválasztotta a gazda a lábon álló növények közül. Hagyta jól megérni, hogy már a szél is majdnem kipergette a magot. Nagy gondot fordított rá, hiszen ettől függött a jövő évi termése. Külön aratta, külön nyomtatta vagy csépelte és raktározta, nehogy keveredjen a többi szemmel. Ezt a vetőmagot készítették elő a vetésre, vagyis meszezték - kékkő és meszes víz elegyével locsolták -, amit általában a színben, egy üres helyiségben vagy az eresz alatt végeztek. A földre körülbelül egy köböl vetőmagot öntöttek. Két ember egymással szemben állva falapáttal forgatni kezdte a magot, míg a harmadik eközben a meszes vízzel locsolta. Amikor a garmadába lapátolt szem elegendő meszet kapott, akkor néhányszor még átlapátolták, majd félretették száradni, helyét fölseperték, s kezdődött a mozdulatsor elölről. Más háznál a jászolban vagy a mosóteknőben vagy egy ládában végezték ugyanezt. Ebben az esetben elegendő volt két 6 KISS Lajos: A szegény emberek élete. Budapest, 1981. 1. köt. 86. 55
