A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - Endrey Gyula élete és politikai pályafutása - Földvári László
való gazdasági kiegyezés és az ún. autonóm vámtarifa törvénybe iktatása. ” 1897 végén Bánffy Dezső olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a magyar törvényhozás egy évre meghosszabbítja a régi kiegyezés érvényességét, ha ugyan ezt teszi Ausztria is. A Függetlenségi Párt az önálló vámterület, az önálló bank jelszavával már-már harcra készülődött. Ennek a harcnak a jegyében szólalt fel Endrey 1897. december 28- án. Beszédében számokkal, statisztikai adatokkal bizonyította, hogy harminc évi vámközösség alatt Magyarország kisipara teljesen tönkre ment. ... Magyarországnak közgazdasági érdekei biztosítása végett ipart kell teremtenie bármi áron, én és elvtársaim a leghatározottabban követeljük Magyarország részére a külön vámterületet, mert magyar ipart egyedül külön vámterületen lehet teremteni... ” Végül is 1898 áprilisában létrejött az új kiegyezés, melynek záradéka ellen a függetlenségiek heves izgatásba kezdtek. A záradék kimondta, ha 1903-ig új kiegyezés nem jön létre, akkor a fennálló rendelkezés marad életben. A kormány az obstrukciót úgy szerette volna átvészelni, hogy 1898 őszi ülésszakán négy hónapra indemnitást kapjon (költségvetés nélkül vezethesse az államháztartást). Az obstrukció megbuktatta Bánffy-kormányt. Az események közelebb hozták egymáshoz az ellenzék különböző csoportjait. Az 1899-es eseményekről Endrey a következőket írta: „Mi is óhajtottuk, hogy a nemzeti párt végre-valahára elérkezettnek lássa az időt arra, hogy részt vegyen az ország kormányzásában és az azzal járó felelősségben, mert mi a nemzeti párt iránt reményeket tápláltunk: amennyiben reméltük, hogy a túloldalon a többségben a nemzet érdekében majd érvényesítik irányelveiket. ” 1899-ben az országgyűlésen két ízben is hallatta hangját. Április 29- én szólalt fel az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatról szóló vitában, „...az olyan választó- polgárok, akik csak azért gyakorolják választói jogukat, hogy jó fuvarköltségekhez és a választás napkán egy ingyen eszem-iszomhoz, dínom-dánomhoz jussanak, és azonkívül, mint ahogy ezt a javaslat megengedi, szokásos alkalmakkor szokásos vendéglátásban részesüljenek, az olyan választópolgárok nem méltók arra, hogy az ország legfontosabb alkotmányos jogát, a választói jogot gyakorolják... Kép46
