A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Endrey Gyula élete és politikai pályafutása - Földvári László

Mező-Vásárhely” 1870 óta és az 1868 óta élő „Vásárhelyi Közlöny” vegyes tartalmú hetilap.

Endrey Gyula, a szerkesztő-laptulajdonos, az újság beköszöntő cikkében a lap pártatlanságát hangsúlyozta. A lapja azonban indulásának pillanatától ellenzéki beállítottságú volt, ezt nyíltan csak évek múlva vállalta fel. A város közönsége azonban az első pillanattól kezdve tisztában volt vele, hogy a Függetlenségi és 48-as Párt orgánuma.

Az újság fő célját a következőképpen határozta meg: „Városunk jól felfogott érdekeinek érvényre emelésére minden alkalmat megragadni, s míg egyrészről meggyőződésünket és nézeteinket az irányban erőnk és tehetségünkhöz képest, bárkivel is szemben hangoztatni fogjuk, másrészről a tisztességes és tárgyilagos ellenvéleménynek is készséggel tért nyitunk. Emellett kiváló gondunkat fogja képezni városunk és vidéke társas életének fejlesztése, a pezsgésbe hozására minden lehetőt megtenni... Kettős irányba fog ezért lapunk főképpen működni: a városi közélet emelésén és a társadalmi élet fejlesztésén. Hogy pedig a Vásárhely és Vidéke megfeleljen hivatásának, gondosan vezetett hírrovatunkban cikkeink kiváló figyelemmel lesznek: városunk és vidéke minden jogos és méltányos érdekére, így fontosabb társadalmi mozzanataira, egyleteink és pénzintézeteink működésére, a népnevelés, közegészségügy, közrendészet kívánalmaira, a gazdászat, ipar, kereskedelem felvirágoztatására — tárczánkban pedig irodalmi színvonalon álló szépirodalmi és ismeretterjesztő dolgozatokat adunk, hogy városunk és vidéke minden társadalmi osztálya találjon lapunkban olvasásra méltót. ”

Az újság programjának megfelelően gondosan beszámolt a városban történtekről, a közgyűlésekről és határozatairól. Gyakran megszólalt maga Endrey Gyula is városfejlesztési ügyekben, látszólag és hangsúlyozottan pártállás nélkül, de mindig ellenzéki szellemben.

Úgy a lapot, mint Endreyt is sok támadás érte, melyekre mindig személyesen a lehető legdiplomatikusabban és a legszimpatikusabban válaszolt. Minden sorából áradt a magabiztosság, s ez csak növelte népszerűségét. „De mit szóljanak arra, hogy azt írja a cikk írója, hogy a Vásárhely és Vidéke a zsidó intelligenciának salakjával szövetkezett? Nem szólok semmit, mert tartom magam annyira felvilágosult

31