A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen - Herczeg Mihály

2 keményfából készült „tsüves” kádban helyezkedett el.5 A söprűs dézsából évi átlagban 2753 akót (154 168 liter) kapott az uradalom. Ennyi bornak már a törkölyéből és a seprőjéből érdemes volt pálinkát főzni.

A szőlődézsmát az 1848-as törvények nem törölték el. Az uradalom haszonbérbe adta a szőlődézsma-váltságot, majd 1858-ban örök- váltságot kötött a várossal. A présházban a pálinkafőzés kora lejárt, az eszközök tönkrementek. A pálinka árusítása még akkor is folyt a keleti sarkán lévő bérelt helyiségben, amikor már a gazdászati felsőiskola működött az épület többi részében. (Patzauer Aladár pálinka nagykereskedő árulta itta az italt a mai tanári szoba helyén.)

Térjünk vissza az 1772-es urbáriumhoz. Ettől fogva természetben szolgáltatták be a kilencedet, de kibérelte az uradalom a püspöktől az egyházi tizedet is, így a termés egyötöde az övé lett. Állattenyésztő allodális birtokain ezt nem igen tudta hasznosítani, ezért ipari feldolgozásra fordította a termés egy részét. Vásárhelyen és Szentesen hatalmas serházakat működtetett. Vásárhelyen 1804 és 1709 között épült fel a 180 öl hosszú serház. A sörfőzés mellett gabonából itt is főztek pálinkát. Országos gyakorlat volt, hogy a sörfőzést összekapcsolták a pálinkagyártással, Bevilagusz 1931-ben megjegyzi: „minden serfőző pálinkafőző is egyben ”,

A pálinkafőzés céljára több helyiség szolgát, amint az a leltárakból kitűnik:

„ 1. A padláson tárolták az e célra fordítandó gabonát: a kétszerest és az árpát. 20 fenyőgrádicson lehetett feljutni a padlásra, ahol „pálinkafőzéshez kívántató Életet tartották”.6

2. Innen a „Pálinka főzéshez tartó szobába, ahol a fa hombárokba” került. A gabona csíráztatása „áztató márvány kádakban” történt, amelyhez a szükséges vizet „ vas szivárvány ” húzta fel az udvari nagy kútból.

5 HERCZEG Mihály: Az uradalom épületei Vásárhelyen. Hódmezővásárhely, 1998.

6 CSML SZL IV.A 4. 7.

19