A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Eseménydús rendezvények Hódmezővásárhelyen - Szigeti János

A nagykállói rabbi másik nótája:

Sírnak, rínak a bárányok,

Panaszkodnak a juhászok,

Mondja meg a gazdurának,

Adjon szénát a juhnyájnak.

De a gazda azt feleli,

Van fű, bokor, leszedheti,

Ha a bárány úgy teleli,

Jövő nyáron meg se feji.

Már két hete vagyis három,

Hogy a bojtáromat várom,

Amott jön ni szamárháton,

Talán az az, tán azt várom.- Jó napot, jó napot, édes bojtárom,

Nincsen-e a juhomban károm?- Nem lesz kendnek semmi kára,

Míg én leszek a bojtárja.

Az ortodox temető sírboltja sírkövén ez a héber mondat olvasható: „Vehájá churlicher Jud” (Tisztességes zsidó volt.) Természetesen nem maradhattak el a zarándokok kívánságcédulájának elhelyezése sem. A valamivel több mint 1700 nagykállói zsidót 1944. május első hetében a nyíregyházi gettóba hurcolták, ahonnan Auschwitzba szállították őket. A deportálást csupán húszán élték túl. Nagykállóban már csak egy zsidó család él. Megemlítjük még, hogy a város neves zsidó vallású szülöttjei voltak Korányi Frigyes (1828-1913) belgyógyász, orvosprofesszor, Ámos Imre (1907-1944) szürrealista, expresszionista festőművész.

Ezután a szegedi és vásárhelyi zsidó közösség a Debreceni Zsidó Hitközségbe látogatott. Az ún. status quo zsinagógában Weisz, Péter és Markovics Zsolt szólott a cívis város zsidóságának múltjáról és jelenéről.

104