A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
ÉVFORDULÓ - Kétszáz éve született Kossuth Lajos
Annak a korszaknak bölcselme e szavakban összesíthető: „Szabad nép a hazának, és szabad haza szabad népnek”! Az első „a szabad nép” meg volna, már amennyiben a második nélkül lehet, ezt az emberi dolgok viszontagságainak semmi viharai sem seperhették el, s hogy ez elseperhetetlen vívmány kiküzdésében nekem is részem vala: ez a vigasznak egyetlen fénysugara, mely hányatott életem sötét felhőin keresztül törve, bubánatos ősz fejemre száll. De az a másik, a „szabad haza ” hol van ő? Az az ezüst oroszlán Önök szép ajándékában, mely oly büszke fejtartással fekteti hatalmas talpait az 1848-al jelzett könyvre, mintha azt kiáltaná: „ ezt csak fejleszteni szabad, megnyirbálni nem engedem. ” Kit ábrázol ő? Én láttam Őt ereje teljében a rája zúdított viharban helyt állni, a mint „hazádnak rendületlenül”-el ajkain a bitor támadást visszaveré; de hol volt az a „nem engedem” oroszlán, midőn megbízottjai, kiket azon határozottan és országszerte határozottan kifejezett megbízással választott képviselőjéül, hogy „ne engedjék” magok: tépték ki a 48-as könyvből azt a lapot, melyre magyar haza szabadsága e szóval volt beírva „függetlenség?” hol volt akkor az a „nem engedem” oroszlán? Vagy hol van most, hogy a kitépett lapot visszaiktassa a megcsonkított könyvbe s megőrizze? - keresem, nem látom, nem találom! De tudom, hogy még előkerül, tudom, hogy lesz idő, midőn annak a pártnak, mely a kitépett laphoz hü maradt, (csak tartson ki csügge- detlenül) neve már nem párt, hanem „nemzet” leszen, mint volt akkor, midőn az a lap megiratott és a szabad nép visszaszerzi magának a „szabad hazát” békés utón, ha lehet (forrón óhajtóm, hogy lehessen) de visszaszerzi úgy, a hogy lehet, mert a hogy lehet: kell! Ezt azok, a kik a jövendőt, a röppenő perez opportunismusának araszával mérik: ábrándnak, amolyan ájtatos ohajféle ábrándnak mondják; pedig nem csak nem ábránd, de még csak nem is remény, több ennél: tudomás, mert nem véleményt mondtam, hanem a nemzeti lélektan elutasithatatlan törvényének adtam kifejezést, midőn „Irataim” franczia kiadásának előszavában azt irám, hogy „a mely nemzetnél a függetlenségi aspirátió egy ezredéves történelem öröksége, annál azt lehetetlen kiirtani, lehetetlen elfelejteni" a mi pedig ilyen: annak lehetetlen meg nem valósulni, alkalom kérdése, semmi más; ha 137
