A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: A függöny legördült. Hódmezővásárhely színháztörténetének utolsó évtizede, 1947-1957

re nem kis mértékben Orbók Ede rendezőnek volt köszönhető. November 29-én rendhagyó módon Budapesten tartották a társulati ülést, mert Antal Ila, Faludi Mária, Fáy László, Néveri László, Reményi József és Zólyomi Jenő a fővárosban tartózkodott. Határozatot hoztak, hogy ezentúl Petőfi Színház néven működnek tovább. December 9-én mutatták be a János vitézt zsúfolt nézőtér előtt. Két hét múlva újabb bemutatót láthatott a közönség. A Sybill nem várt nagy sikert aratott. Fáy lászló (Petrov) megmutatta, hogy igazi bonviván. Bodolay Piri, Faludy Mária, Antal Ila, Márkus Lajos nagyszerű játékával feledtette a négytagú zenekar szánalmas produkcióját.

A Magyar Játékszínnel kötött szerződés értelmében a Petőfi Színház működése 1957. január 31-én lejárt. A Játékszín vásárhelyre érkező igazgatóját, Tárnái Józsefet és központi művészeti vezetőjét, Zsudi Józsefet Vass Imre elnökhelyettes és Almási Gyula pénzügyi csoport- vezető biztosította, hogy a város erkölcsi és bizonyos fokú anyagi támogatást biztosít a színészeknek. Sikerült a szerződést február 1- jétől fél évre meghosszabbítani. Lévay László lett az igazgató, s ide szerződött két kecskeméti színész, Medgyesi Erzsi és Szilágyi Lajos.

Február 5-én a Marica grófné minden hibája ellenére közönségsikert aratott. Haller Sándor (Török tiszttartó), Antal Ila (címszerepben), Lévay László (Zsupán) volt az előadás pillére. Nyugodt körülmények között került bemutatásra Lehár Mosoly országa című operettje. Antal Ila (Liza) finom csengésű hangja méltán aratott sikert, akárcsak Faludy Mária (Mi) alakítása, kinek saját koreográfiájára előadott tánca nyíltszíni tapsot kapott. Farkas László (Csang) játéka az előadás nagy meglepetés volt.

Mindenki tudta, hogy nincs minden rendben a színház körül. Ezt mutatja egy április 2-án aláírás megjelent újságcikk, amely többek között ezt írta: „...Nekünk ne szervezzem Haller úr, mert az októberi események során megfeledkezett arról, hogy a népi demokrácia adott neki akkora kenyeret vajjal, mézzel, mely becsületes munkás embernek sosem jutott. Megfeledkezett arról is, hogy egyszer már amnesztiát kapott jogerős börtönbüntetés helyett. Októberben rendkívül hálátlannak mutatkozott. Felcsapott sztrájkszervezőnek. Járta az üzemeket, sztrájkra, a szovjet csapatok elleni fegyveres harcra buzdított, s mikor ezért letartóztatták, társai újabb sztrájkot szerveztek érdekében. A

84