A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: Karancsi Dániel „botrányos” közéleti szereplései

Alighogy kihirdették az ítéletet, Matók Béla 27 vádpontból álló beadvánnyal fordult az egyházmegyéhez, melyben újra megismételte azokat a vádakat, hogy Karancsi hivatalát hanyagul látja el, a választást illetően zsarolja a presbitereket, erkölcstelen életet él. (A vádak között a legfrissebb is kétéves volt) Emberei házról házra jártak aláírást gyűjtve és hangulatot keltve. Az egyháztanács vásárhelyi ülésén a hivatali hanyagság, visszaélés, zsarolás vádja alól - részint bizonyítékok hiányában, részint a vád elégtelensége miatt - felmentette. Bűnösnek találták botrányos viselkedése miatt. Az ítélet a legsúlyosabb büntetést tartalmazta, „ lelkészt állásából elmozclíttatik”.

„Az igazság győz.ött, a református egyház békéje helyre állott” - harsogta a Matók-pártiak hada. Sokan megdöbbenve fogadták az ítéletet, ismerték jól papjuk jó és rossz tulajdonságai, s emlékeztek Matók Béla kijelentésére, mely szerint nem lesz nyugta Vásárhelyen, míg ő itt él. Karancsi Dániel fellebbezést nyújtott be 200 aláírással, melynek eredményeképpen az ítéletet szigorú dorgálásra változtatták.

„Egyházunk sorsa jó időre eldőlt” - mondotta Szabó Mihály főgondnok - „--jaj a népnek, mely ily példát lát. Én akképpen cselekszem, mely olvasható a példabeszédek könyvében, mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember, ezért főgondnoki, presbiteri hivatalomról lemondok, s magányomban arra kérem az istent, fordítsa el egyházunkról a szégyent, a gyalázatot.

Török Sándor presbiter 30 társa nevében nyilatkozott: „Elszomorodott szívvel vettük tudomásul, hogy hivatalában meghagyták Karancsi Dánielt”. Ha nem távolítják el, nem mennek templomba, az úrvacsorával sem élnek, egyházi adót nem fizetnek.

„ Semmibe lett véve ez a nagy népességű egyház, mely magát saját erejéből tartja fenn. Hosszú évek során bizonyította, hogy nincs szüksége támogatásra. Ezért a vásárhelyi egyházkerület, melyre a legkártékonyabb ítéletet mondták, szakadjon el a Tiszántúli Református Egyházkerülettől” - mennydörögte a nagytekintélyű Nagy András János.

Felbolydult méhkashoz hasonlított a presbitérium, úgy határozott, hogy testületileg lemond, mert ilyen pap kezéből az úrvacsorát nem fogadják el. Végül is 1879. november 23-án megválasztották az új presbitériumot és a főgondnokot Szomor Imre személyében. „Nem

64