A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

kebbek s azokban a munka és jövedelem fokozatosan emelkedik”,56 A miniszterelnök 1897 augusztusában értesítette a várost, hogy az óhajtást nem veheti figyelembe, mivel a helyőrség megerősítését illetőleg a törvényhatóság még nem intézett hozzá egyenes felterjesztést.57

A temesvári hadtestparancsnokság 1898-ban jelezte, hogy az itt állomásozó huszárszázad a debreceni laktanya elkészültével a következő év július havában valószínűleg véglegesen elhagyja a várost. Vásárhely azonnal felterjesztéssel élt a honvédelmi miniszterhez, és kérte, hogy a nagy kiterjedésű, 60 ezer lelket számláló, csaknem kizárólag földműveléssel foglalkozó és „socziális elemekkel telített" várost ne hagyja helyőrség nélkül. Utalva arra, hogy az 1894-ben itt kitört zavargást is egyedül a kivezényelt katonaság tudta elfojtani, a város a huszárok elvonulása esetére a nagy áldozatokkal létesített laktanyájába egy állandó gyalogezred elszállásolását kérte. Ezúttal is felajánlották a teljes, 168,6 méter hosszú épületet és vállalták, hogy a szükséges átalakításokat és berendezéseket saját költségen a kívánt időre elvégzik.

A város frissen beiktatott főispánja, báró Thoroczkay Viktor határozottan kiállt e törekvések mellett. A honvédelmi miniszterhez intézett, a kormány helyi megbízottjától meglepően éles hangú felterjesztésében megdöbbenésének adott hangot. „Ahelyett, - írta - hogy az igazság, méltányosság, sociális, politikai és társadalmi érdekek által kívánatossá, sőt követelővé tehető nagyobb számú katonaság helyeztetnék el, még a jelenben ott állomásozó kis létszám is közelebbről Debrecenbe fog átköltözni, itt hagyva az Alföld és az ország egyik legnagyobb és sociálista eszmékkel leginkább fertőzött várost 10 csendőr és néhány rossz rendőr őrizete alatt. ... Magam részéről megvallom, nem értek egyet azon politikával, hogy minden nemzetiségi fészket és vidéket segítünk a művelődés, jólét és boldogulás felé s ezzel szemben a legtisztább magyar vidék, város és magyar fajt elhanyagoljuk és háttérbe szorítjuk”. A kormányzatnak felrótta, hogy a várost nem részesíti állami támogatásban, s végtelen károsnak ítélte meg,

56 CSML HL Th. biz. közgy. jkv. 208/1894. (Szántó Kovács-féle iratgyüjte- mény)

■7 Vásárhely és Vidéke, 1897. aug. 22.

38