A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban
lássál bírt, egy további istálló négy lóállással súlyos beteg lovak (vagy nyolc egészséges ló) számára készült, és volt patkolómühely is. A hat méter mély ásott kutat merítésre kerékkel és két vederrel szerelték fel. Ezt csak a lovak itatására használhatták, és a laktanya előtt újonnan létesített kút sem bizonyult megfelelőnek. A katonaság, miután a kút- ból merített vizet nem találta ivásra és főzésre alkalmasnak, a kaszárnyától két kilométerre levő ártézi kútról maga hordott naponta háromszor vizet. A kút vize az orvosi vizsgálat szerint is egészségtelen volt, hideglelést idézett elő, a században sok volt a váltólázas beteg. A parancsnokság előterjesztésére a város 1892. szeptembertől a vízhordásra alkalmas selejtes lovak tartására havi 30 forint illetményt szavazott meg a katonaságnak. Ennek kifizetését 1894 november végétől beszüntették, miután a kórház előtt a város költségén fúrt ártézi kút vizét a kaszárnya udvarába is bevezették.38 1885 tavaszán már megállapodás született arról, hogy téli gyakorlóhelyül a mintegy 30 kát. holdat kitevő Vásártért engedi át díjtalanul a város, nyári gyakorlóhelyül pedig a város alatt, a kaszárnyától három kilométerre eső, jó úton megközelíthető legelőt biztosít. A gr. Károlyi György örököseitől Fischer Jakab által haszonbérelt nagysziget- margitai bérleti területből a város 1886. szeptember 1. napjától egy évre, 486 forint 50 krajcár bérösszegért albérletbe vett 34 % kisholdat, hogy ugyanazon feltételekkel továbbadja azt a katonai kincstárnak. A szegedi országút mentén négyszög alakban kihasított partos területen a bérbeadó továbbra is legeltethetett, amennyiben azzal nem akadályozta a katonai gyakorlatokat. A laktanya előtti szántóföldből 200 lépés hosszú, 100 lépés széles lovardát alakítottak ki. A város ezt korláttal bekeríttette, homokot téríttetett el rajta és a huszárszázadnak haszonbérbe adta.39 A gyakorlótér és a lövölde kijelöléséről 1888 végén újra tárgyaltak. A századparancsnok, Máriássy kapitány a Vásártért gyakorlótér céljára alkalmatlannak találta, és ismét a Szigetben, a Fischer-féle bérleten kérte azt kijelölni, s az ottani lőtéren (korabeli szóhasználattal Uo. 11.636/1887, 825/1894. Uo. 11.636/1887,4109/1887. Szerződések gyűjteménye 63, 64/1885. 30
