A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

A másik lehetőségként egy új kaszárnya felállítását említette. Annak költségeiről nem már tudott nyilatkozni, mivel közelebbi tervek híján arra a szakértők sem válaszolhattak. Célja - mint írta - csupán a kaszárnya-eszme megpendítése volt, hogy gondolkodjanak el róla polgártársai.

A tanács hamarosan felterjesztéssel élt Csongrád vármegye közgyűléséhez, hogy a dragonyos századot, mint „évfordulati naptól”, 1869. április 1-től helyezzék át más községbe. Hivatkoztak arra is, hogy a katonaságnak itt nincs oly kitűzött feladata, mely további maradását indokolná, és a megye némely községe az utóbbi időben egyébként sem vette ki részét a terhes katonatartásból. A megye határozata szerint a katonaság továbbra is marad, a jövőben viszont figyelmet fordítanak a város méltányos könnyítésére."

Forrásaink arra utalnak, hogy a század az egyes városrészek között négyhavonta váltotta szálláshelyét. Az elöljáróság 1870 tavaszán a Zrínyi utca elején bérelt ki házat négy főtiszt elhelyezésére, hol számukra összesen négy szoba, négy inasnak (tisztiszolga) két szoba, az úgynevezett négy sorosnak pedig a 12 lóra való istálló jutott. Gyakorlóhelyül igazán megfelelő saját birtoka nem volt a városnak, ezért díjmentesen továbbra is a Vásártért ajánlotta fel e célra. 1870. júliusszeptember hónapjaiban, mely időszakból kiesett az ezred összpontosításának ideje, a század a város cigányéri legelőjén végzett lőgyakor- latot.* 12

A katonaság és a polgári lakosság között komolyabb súrlódásokra nem került sor. A város mindössze egy alkalommal, 1871 tavaszán élt panasszal a Szegeden székelő ezredparancsnokságnál, az eset azonban jól rávilágít a katonaság fölényeskedő, a polgári hatóságokat is lekezelő magatartására. A bepanaszolt Labres hadnagy - dacára a részben személyesen, részben a helyi parancsnok útján szóban és írásban tett figyelmeztetéseknek - „szeszélyes lovaglásait a Sétatéren és a járdákon a városi hatóságnak és egyeseknek hotránkoztatásáért újra meg újra ismétli, s a járókelőket, különösen a kisebb gyermekeket veszélyezteti”. A parancsnokság semmi alapot nem látott a katonai büntető" CSMLHLT.Ü.jkv. 73, 181/1869.

12 Uo. 40, 347, 370/1870,411/1871.

19