A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

állandóan a tanyán lakik, képzelni lehet, mily bosszúság ezekre nézve, midőn honn kell maradniok a katonatartás végett... Vegyük ehhez

azon sajátságos helyzetét a katonának, melyben ő van; ki magát a civilembernél sokkal fölebbvalónak képzelvén, még gyakran némi szolgálatokat is kíván a családtagoktól, például midőn elmegy, neki a kaput (ha tudniillik lovas) kinyissák, midőn haza jő ismét; az istálló kifogásonkívüli legyen, mert az ő lova nem parasztló, nem olyan komiszjószág mint ezek a kocsislovak; az ebéd is meglegyen pontosan déli 12 órakor; ha nem, sokszor hallja a szegény gazdaasszony a krucifixot; amit pedig ez ideig talán szentkeresztnek tartott; hát még ha a katona goromba, részeges, mi mindent el nem kell tűrni tőle a gazdának, ha a bekövetkezhető még nagyobb kellemetlenséget el akarja kerülni!"10

Az írás megállapította, hogy miután a tisztviselők, lelkészek, tanárok ez alól hivatásuknál fogva fel vannak mentve, az úri osztály nagy része pedig igen sok módot és alkalmat talál a kibúvóra, a beszállásolás terhét egyedül a polgári középosztály kénytelen viselni. Az ellenzékinek számító újság sem vitatta, hogy „kötelességünk igenis gondoskodni a vitéz, katonák ellátásáról és élelmezéséről, de — folytatta eszmefuttatását - a kaszárnyák épen errevalók; itt nagyobb a felügyelet, több a rend, mintha szét vannak osztva egyes házakhoz; s így az erkölcsi élet, s a szorgalom is nagyobb mérvben fejlődhetik a katonák között”.

E végből a cikkíró felhívta a figyelmet a város szélén álló serfőzőházxa, mely „gyönyörű nagy épület, téglából van rakva, szilárd falazattal, ha olyan sok magas kémény nem volna rajta, úgy nézne ki, mint valamely pusztuló félen levő lovag-kastély; oldalairól az idő keze leszedte a vakolat egy részét, tetőzete kezd mohosodni, talán sokhelyt az eső is becsurog néha rajta; de mind ez könnyen kijavítható”. Meggyőződésének adott hangot, hogy a méltóságos gróf az épületet jutányos áron a város birtokába bocsátaná, akár 20-30 évi törlesztéssel is. Késlekedésre nem látott időt, nehogy a vasút elkészültével valamely élelmes helybeli vagy vidéki kereskedőnek eszébe jusson ezt nagyszerű raktárrá, vagy gőzmalommá átalakítani.

10 Vásárhelyi Közlöny, 1869. febr. 28., márc. 7.

18