A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

ÉVFORDULÓ - Dömötör János: Száz éve született Vén Emil festőművész

Vén Emil fejlődése példás menetű éppen úgy, mint az ókor nagyjainak fejlődésmenete. Sehol egyensúlyvesztett kilengés, sehol hóbort vagy kapkodás. Előkelő nyugalom jellemzi minden korszakában, kezdve a Rudnay-iskola természetábrázolásától expessív-évein át a kubiz- musig és onnan a mostani állapotig, ahol már a jégeső sem árthat Vén Emilnek, mert élete minden perce az artisztikum, a megerősödött ösztön - elhárít tőle minden hamis teóriát, minden hazug manifesztációt. Ide csak azok a művészek jutnak el, akiknek a művészet - hitvallásuk. Akik teljesen elmélyednek és filozófusi alapon szemlélői a nagy természetnek.

Komponálásán a törvényszerűség uralkodik. Ízlése kifinomult, mint a japánoké, vonalai harmonikusak, olyanok, mint egy klasszikus, szép zene. Képeiből tavasz árad a szemlélőre, tavasz megújhodás, ahol a Teremtőt ünnepli az azúr ég, a smaragdzöld vetés, a tornyosuló fellegek, erdők és vizek.

Vén Emil a természeten keresztül jutott el a művészetéhez, aminek a törvényein belül megnyílnak azok a távlatok, ahol kifejez a művész mindent, ami lelkét eltölti és a viharzásba hozza. Ahol levonja ama nagy emberi konzekvenciákat a világegyetem szépségeiről, ami örök - mint a művészet.

Kohán György” (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1934. szept. 8.)

149